Az énszemlélet személyes tudásunk arról, hogy kik vagyunk. Magába foglalja az önmagunkkal kapcsolatos minden gondolatunkat és érzésünket. Ide tartozik a viselkedésünkről, képességeinkről és egyéni jellemzőinkről szerzett ismereteink is.
Énképünk gyermek- és serdülőkorban fejlődik a leggyorsabban. Ez a tudás folyamatosan formálódik és változik az idő múlásával, ahogy egyre többet tanulunk magunkról.
többet látni
A tanári teljesítmény kulcsfontosságú tényező a diákok teljes körű befogadásához…
Ageism, egy társadalmi csapás, amely veszélyezteti a brazil társadalom jövőjét
Roy Baumeister szociálpszichológus azt mondja, hogy az én fogalmát a tudás struktúrájaként kell felfogni. Az emberek odafigyelnek magukra, észreveszik belső állapotukat, reakcióikat és külső viselkedésüket.
Ezen öntudat révén az emberek információkat gyűjtenek magukról. Az én-koncepció ebből az információból épül fel, és folyamatosan fejlődik, ahogy az emberek bővítik elképzeléseiket arról, hogy kik is ők.
Az énfogalom korai kutatása azon az elképzelésen alapult, hogy ez az én egyetlen, stabil és egységes felfogása. Újabban azonban a tudósok dinamikus és aktív struktúraként ismerték fel, amelyre mind az egyén motivációi, mind a társadalmi helyzet hatással van.
Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia egyik alapítója azt javasolta, hogy az én-koncepció három összetevőből áll:
Az énkép az, ahogyan magunkat látjuk. Az énkép magában foglalja azt, amit tudunk magunkról fizikailag, társadalmi szerepeinkről és személyiségjegyeinkről.
Ez az összetevő nem mindig felel meg a valóságnak. Egyes egyének túlzottan érzékelik egy vagy több jellemzőjüket. Ezek a felfújt felfogások lehetnek pozitívak vagy negatívak. Előfordulhat, hogy az egyén pozitívabban tekint „én” bizonyos aspektusaira, míg másokra negatívabb.
Az önbecsülés az az érték, amelyet magunknak tulajdonítunk. Az önértékelés egyéni szintjei attól függnek, hogyan értékeljük magunkat. Ezek az értékelések magukban foglalják személyes összehasonlításainkat másokkal, valamint mások válaszait ránk.
Amikor összehasonlítjuk magunkat másokkal, és azt tapasztaljuk, hogy valamiben jobbak vagyunk, önbecsülésünk ezen a területen nő. Másrészt, ha összehasonlítjuk magunkat másokkal, és azt tapasztaljuk, hogy egy bizonyos területen nem vagyunk olyan sikeresek, önbecsülésünk leesik.
Bizonyos területeken magas az önbecsülésünk, ugyanakkor más területeken alacsony az önbecsülésünk.
Az ideális én az, amilyennek szeretnénk lenni. Mindig van különbség egy személy énképe és egy személy „ideális énje” között. Ez az inkongruencia negatívan befolyásolhatja valaki önbecsülését. Carl Rogers szerint az énkép és az ideális én lehet egybevágó vagy inkongruens.
Az én-koncepció korai gyermekkorban kezd kialakulni. Ez a folyamat az egész életen át folytatódik. Azonban a kora gyermekkor és a serdülőkor között tapasztalható a legnagyobb növekedés az énszemléletben.
2 éves korukban a gyerekek elkezdik megkülönböztetni magukat másoktól. 3 és 4 évesen a gyerekek megértik, hogy különálló és egyedi ének. Ebben a szakaszban a gyermek énképe nagyrészt leíró jellegű. Leginkább fizikai jellemzőkre vagy konkrét részletekre épül.
A gyerekek azonban egyre jobban odafigyelnek képességeikre. 6 éves korukra a gyerekek elmondhatják, amit akarnak és amire szükségük van. Kezdik meghatározni magukat a társadalmi csoportok szempontjából is.
7 és 11 éves koruk között a gyerekek elkezdenek társadalmi összehasonlításokat végezni. Így figyelembe veszik, hogyan látják őket mások. Ebben a szakaszban a gyerekek önmagukra vonatkozó leírásai elvontabbá válnak. Elkezdik magukat a készségek és nem csak a konkrét részletek alapján leírni.
Például egy gyermek ebben a szakaszban elkezdi magát sportosabbnak látni, mint mások, és kevésbé sportosnak, mint mások. Ezen a ponton kezd kialakulni az ideális én és énkép.
A serdülőkor kulcsfontosságú időszak az önfelfogás szempontjából. A serdülőkorban kialakult én-koncepció általában az élet hátralévő részében kialakított én-koncepció alapja. A serdülőkorban az emberek különböző szerepeket, személyiségeket és éneket tapasztalnak meg.
A serdülők önképét az általuk értékelt területeken elért sikerek és az értékes mások rájuk adott válaszai befolyásolják. A siker és a jóváhagyás hozzájárulhat a nagyobb önbecsüléshez és az erősebb énképhez a későbbi életkorban.
