A Fernanda névre keresztelt, közel 100 éves nőstény óriásteknősre bukkantak a Galápagoson. Fajának kihalásáról alig több mint egy évszázada döntöttek, de ez a példány a galápagosi Fernandina-szigeten, extrém helyen él elszigetelten, láva alkotta. Nézzen meg további információkat a Galápagoson talált, mára ki nem halt óriásteknősről alább.
Olvass tovább: A veszélyeztetett listán szereplő főbb brazil állatok
többet látni
Megerősítve: a Samsung valóban összecsukható képernyőket gyárt…
Kína kísérleteket végez zebrahallal az űrállomáson…
Fernanda 100 éve elszigetelten él egy nagyon barátságtalan környezetben: egy lávabörtönben a Fernandina-szigeten. Ez a közel évszázados teknős még folyamatos vulkáni tevékenység mellett is életben marad. Az élőhely által korlátozott táplálkozás miatt azonban valamivel kisebb, mint a többi dokumentált nőstény, 54 cm-es patája van. Területi és táplálkozási korlátai ellenére továbbra is fajának egyetlen példánya, Chelonoidis phantasticus.
A faj utolsó példányát a Kaliforniai Tudományos Akadémia dokumentálta 1906-ban. Fernanda felfedezésével a tudósok reménykednek abban, hogy sikerül-e még egy ilyen teknőst találni. A várakozások szerint ezúttal egy hímet és egy másik nőstényt kell felkutatni, azzal a szándékkal, hogy újra benépesítsék a szigetet.
Biológiai okokból genetikai variabilitásnak kell lennie, hogy a testvérek és a közeli rokonok között ne legyen egymás utáni keresztezés, és ezzel genetikai problémák merüljenek fel. Ezért legalább még egy nősténnyel növelhető a populációban keringő gének sokfélesége.
Washington Tapia a Fernanda megtalálásáért felelős 7 tudósból álló expedíció vezetője. A tudós szerint négy napja voltak expedíción a szigeten. A folyamat nagyon nehéz volt, elvégre csak helikopterrel tudtak bejutni a nyugati zónába. A látogatás utolsó napján véletlenül a korallhoz mentek felmérni a növényzetet.
A tudós azt állítja, hogy a vizsgálati helyszín eléréséhez egy 5 kilométeres száraz lávagyűrűn kellett átkelniük. Amikor errefelé mentek, megtalálták Fernandát. Ezt követően az Óriásteknős-tenyésztő Központba szállították, néhány napra elkülönítették, majd apránként bevezették a környezetbe. A Yale Egyetem felismerte genomját és faját, amelyet addig kihaltnak tekintettek.
