A dinamit Ez egy nitroglicerinből és abszorbens anyagokból álló robbanószerkezet. A nitroglicerin instabil anyag, érzékeny a súrlódásra vagy a hőmérséklet-emelkedésre, ami miatt felrobban.
Ily módon a dinamit nagyon jelen van a rajzfilmekben, például a Road Runnerben, azonban rendkívül veszélyes, és nem szabad használni komédia.
többet látni
A brazil olívaolajok díjat és nemzetközi elismerést kapnak;…
Álhírek! 10 hazugság, az X. generáció Hitben nőtt fel – és talán…
Annak ellenére, hogy még gyermekrajzokon is megjelenik, sokan nem ismerik a dinamit eredetét. Ha többet szeretne megtudni, nézze meg aki feltalálta a dinamitot!
A dinamit keletkezésének kezdete 1846-ban történt a vegyésznél olasz Ascanio Sobrero. Laboratóriumában glicerint, salétromsavat és kénsavat kapcsolt össze, így nitroglicerint eredményezett. A nitroglicerin azonban rendkívül instabil volt, és könnyen felrobbant.
Alfred Nobelő volt az, aki stabilabb robbanóanyagot hozott létre nitroglicerin és kovaföld keverékéből. Ő volt az első nagyszabású anyaggyártó, azonban a már említett problémák miatt gyára felrobbant, 1864-ben bátyja, Emil Nobel és négy másik férfi halálát okozva.
Emiatt Alfred a nitroglicerin biztonságos kezelésének felfedezésének szentelte magát. Aztán 1867-ben az az ötlete támadt, hogy összekeverje az anyagot egy másik abszorbenssel: szilícium-dioxiddal.
Így a dinamit felrobbantásához szükség volt egy detonátorra is, amelyet szintén Alfred Nobel talált fel. A detonátor gyújtóval, fa tiplivel és puskaporral készül. Így csak a detonáció által felszabaduló lökéshullámmal vált ki a dinamit.
1867-ben Nobel megkapta a dinamit szabadalmát, de folytatta a kutatást. A tudós már 1876-ban szabadalmaztatta a gelignitet, egy gélt, amely nitroglicerinből, cellulózból és más kocsonyás anyagokból áll.
A gelignit pedig amellett, hogy stabilabb volt, mint az eredeti szilícium-dioxiddal ellátott dinamit, hatásosabbnak is bizonyult, amellett, hogy nem oldódik vízben.
Olvasd el te is:
