Hoz mesék, amelyek jelen vannak a gyerekek mindennapi életében, rövid irodalmi elbeszélések. Fő célja, hogy üzenetet mutasson be, ez pedig a történet tisztán tanulságos erkölcsi jellegével.
Összefoglalva, a szereplők általában állatok vagy kitalált tárgyak. Történeteik a kicsik szórakoztatására és tanítására szólalnak meg, miközben serkentik fejlődésüket és fantáziájukat.
A elbeszélés „Az oroszlán és az egér” Aiszópusnak tulajdonítják, az ie 6. században. C, és nem csak a legkisebbeket, hanem a fiatalokat és a felnőtteket is arra tanítja, hogy mérettől függetlenül mindannyiunknak segíteni kell egymáson.
Az erdőben a nap páratlan ragyogással kelt fel. Új nap kezdődött az állatvilágban. Az állatok pedig felébredve, lustán ásítottak, álmos jó reggelt kívántak egymásnak.
– Hogy van, Bagoly kisasszony?
– Szép volt, Páva úr!
– Jól aludt, Dr. Majom?
– Mint egy király, Gavião!
De csak egy királyt kellett megemlíteni, hogy zavart keltsen. Mindenki remeg az Oroszlán ordításától.
- Istenem segíts! - mondta a kígyó.
- Futni fogok! - mondta az elefánt.
Mindenki menekül, és az erdő egy polcba torkollik. Úgy értem... már csak egy maradt. Az az egér volt, elzavart, aki abban az órában felébredt, és nem is hallotta azt a bömbölést. A legnagyobb nyugalomban észre sem vette, hogy az Oroszlánkirály jön, éhes, ennivalót keres. Amikor meglátta, felugrott és megragadta a kis állatot.
- Miért, nézd! – kiáltott fel.
- Milyen finom kisegér!
A kicsi csak ekkor vette észre a veszélyt, és akkora volt az ijedtsége, hogy a köldökében hidegrázott.
- Ne egyél meg, Oroszlánkirály! – mondta rémülten az egér.
- Így fűszerezés nélkül nem lesz jó az ízem!
De a vadállat már készült megenni, amikor az egér, szegény, utoljára hívta.
– Könyörgöm, nagyon szeretek élni. Nagyon fiatal egér vagyok, túl korai meghalni.
Az Oroszlán megvakarta a sörényét, egy percig elgondolkodott...
- Igazad van! utána beszélt.
- Nagyon kicsi vagy!
- Ezúttal nem eszlek meg! Adok még egy esélyt. Hiszen ez a méret, nekem még uzsonnára sem illik!
– Köszönöm, felség! megkönnyebbülten mondta az egér.
- Akkor is viszonozni fogom tetted kedvességét.
- Ez nagyon jó! nevetett az Oroszlánkirály.
„Egy ilyen kicsi teremtés, ilyen előkelőséggel!
És miközben kigúnyolta szegény egeret, odament, impozánsan, nem tudta, hogy veszély leselkedik rá.
Képzelje el, hogy a fenevad, miközben egy ösvényen sétált, hirtelen megbotlott és csapdába esett. Az Oroszlán elkapottnak érezte magát, és megrémült. Ordított, mancsolt, de semmi haszna.
Nagy szerencse, vagy a sors munkája folytán kis barátunk ekkor járt arrafelé. Ezt látva azonnal felkiáltott:
- Ne aggódj, megmentelek!
Aztán megrágta a kötelet, és sikerült kiszabadítania.
Ezúttal az Oroszlán volt hálás. Ismét szabad volt, és megtanulta a leckét:
A leggyengébbek és legkisebbek között egyetlen pillanatig se kételkedjetek, mert a méret soha nem volt és nem is lesz dokumentum.
