A latin-amerikai országok a 20. század második fele óta puccsok után beiktatott diktatórikus kormányokon mentek keresztül. Néhányuk továbbra is ilyen típusú rezsim alatt áll, de legtöbbjüknek sikerült demokratizálnia politikáját, például Brazíliának és Chilének.
Ebben a cikkben egy kicsit többet megtudhat az időszakról Katonai diktatúra Chilében, beleértve annak kezdeti folyamatát, főbb jellemzőit és azt, hogy ki volt Augusto Pinochet, a fő vezetője.
többet látni
A tudósok technológia segítségével feltárják az ókori egyiptomi művészet titkait…
A régészek lenyűgöző bronzkori sírokat fedeztek fel…
Brazíliához hasonlóan Chile is katonai diktatúrán ment keresztül, amely jelentős demokratikus visszaesést okozott az országban. Chilében a diktatúra csaknem 17 évig tartott (1973 szeptemberétől 1990 márciusáig). Ebben az időszakban Chilét Augusto Pinochet tábornok irányította.
A diktatúra Chilében csaknem 17 évig tartott, 1973 szeptemberétől 1990 márciusáig. Az egész időszak alatt az országot Augusto Pinochet kormányozta. Ismerje meg, hogyan kezdődött a rendszer a történelmi kontextusából.
A chilei gazdaság az 1970-es évek elején erősen függött a nemzetközi befektetésektől, különösen a multinacionális vállalatoktól. A sikeres iparosítási folyamat ellenére a lakosság nagy része szegénységben szenvedett.
A politikában az instabilitás nem különbözött attól, hogy Chile a hidegháború miatt megosztott a kapitalisták és a szocialisták között. Előbbiek a jelenlegi politikai rend reformjait és az Egyesült Államokhoz igazodó mérsékelt reformokat szorgalmazták.
A szocialisták pedig olyan radikális reformokat szándékoztak végrehajtani, amelyek olyan forradalomra épültek, amely megtöri a gazdasági struktúrákat, és az országot ilyen típusú kormányzáshoz vezeti. Ebben a forgatókönyvben a szocialista Salvador Allendét választották meg elnöknek.
Kampányát a Népi Egységet alkotó baloldali pártok támogatták. Allende szándéka az volt, hogy leküzdje a társadalmi egyenlőtlenségeket, és szocialista reformokkal ösztönözze a gazdaságot.
A megválasztott elnök által javasolt intézkedések között szerepelt az agrárreform, valamint a vállalatok és az ásványkincsek, például a réz államosítása. A javaslatok nyilvánvalóan a fegyveres erők, a középosztály, az üzletemberek és az Egyesült Államok ellen irányultak.
Az erős befolyással Chilére Sam bácsi földje nem akarta, hogy az ország Allende szocialista intézkedései révén a Szovjetunióhoz, a hidegháborús ellenfeléhez igazodjon. A helyzetet rontotta, hogy 1973-ban a chilei gazdasági válság súlyosbodott.
Az infláció elérte a 300%-ot, a GDP pedig zuhant. Ettől kezdve nagy volt az elégedetlenség az Allende-kormánnyal kapcsolatban, ami megfelelő környezetet teremtett az ugyanabban az évben lezajló katonai puccshoz.
Salvador Allende kormányát 1973. szeptember 11-én döntötték meg a fegyveres erők által meghirdetett államcsíny révén. A politikai székhelyet, a Palacio de la Moneda-t a hadsereg bombázta. A festmény előtt Salvador Allende öngyilkos lett.
Ekkor kezdődött a katonai diktatúra Chilében, amely csaknem 17 évig tartott Augusto Pinochet tábornok kezében. Mottója a nemzeti újjáépítés volt, de a Chicago Boys néven ismert közgazdászok által javasolt neoliberális reformokat támogatta.
Akárcsak Brazíliában, a diktatórikus rezsim totalitárius jellemzőket mutatott fel ellenfelei heves üldözésével. A gazdaságban a lakosság megszenvedte a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését.
A Pinochet-kormány fő jellemzője az erőszak volt. Becslések szerint több mint 3000 halott vagy eltűnt, a foglyok rendkívüli kínzása és több mint 200 000 kényszerű száműzetés áldozata. Tekintse meg ennek az időszaknak a főbb pontjait:
Pinochet kormánya, akárcsak a diktatúrák szerte a világon, totalitárius és erőszakos volt. Gyakorlatai negatív képet alakítottak ki az országról, ami a más országok és nemzetközi intézmények ellentétes nyomása miatt elszigetelődött.
1980-ban Augusto Pinochet egy új alkotmány kihirdetésével legalizálta diktatórikus uralmát. A következmény a kormány által szervezett csoportok mozgósítása volt az országon belül és kívül.
Az 1980-as évek végén több diplomáciai kapcsolat is megszakadt Chilével a tábornok heves kormánya miatt. Ha külsőleg rossz szemmel nézték a helyzetet, a chilei nép többé nem tűrte Pinochet társadalmi egyenlőtlenségeit, problémáit és erőszakát.
Chile ezután 1988-ban országos népszavazáson ment keresztül. A mozgalmat az alkotmány előirányozta, és lehetővé tette a lakosság számára, hogy döntsenek Pinochet hatalmon maradása mellett (igen), vagy új választásokat tartsanak a következő évben (nem).
A chileiek által tapasztalt helyzetben a túlnyomó többség a tábornok távozására szavazott, és 1989-ben közvetlen választásokat tartottak. A Demokráciáért Pártok Koalíciója megválasztotta Patricio Aylwint, aki 1990. március 11-én lépett hivatalba. Vége a diktatúrának Chilében.
A rendszer idején létrejött a Nemzeti Hírszerzési Igazgatóság (DINA), Manuel Contreras vezetésével. Az ügynökségnek jogában állt őrizetbe venni és bezárni a Pinochet tábornok kormányával szemben álló embereket. Ezzel emberrablást, kínzást és gyilkosságot gyakoroltak.
1993-ban, három évvel a polgári kormányzás kezdete után Contreras ellen vádat emeltek a bíróságok. 2008-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Prats tábornok és feleségének 1974-ben Buenos Airesben történt meggyilkolása miatt.
2009-ben a chilei igazságszolgáltatás 120 katonai és volt titkosszolgálati ügynök letartóztatását rendelte el, mert megsértették az emberi jogokat a diktatúra idején. Augusto Pinochet pedig 2006-ban halt meg több tucat per után.
Ellenőrizze még:
