O cukormalom a gyarmati Brazíliában ez volt az a hely, ahol belföldi fogyasztásra és exportra cukrot termeltek.
A készülékek gyarmati időszak századtól kezdett kialakulni, amikor a gazdasági ciklusok Brazíliában. O vörösfenyő ciklus volt az első és a nak,-nek cukor volt a második.
többet látni
A tudósok technológia segítségével feltárják az ókori egyiptomi művészet titkait…
A régészek lenyűgöző bronzkori sírokat fedeztek fel…
Az első cukornádpalánták a 16. században érkeztek az országba, amikor a telepesek elhozták őket európai kontinens. Már rendelkeztek ültetési technikákkal, hiszen a világ más országaiban már termesztették a fajt.
te gyarmati malmok nagy szerkezetű volt, amely a következőkre oszlik:
A betakarítás után a cukornád, a terméket a malomba vitték, ahol addig préselték, amíg minden levét kivonták.
Az összes húsleves eltávolítása után a terméket a kazánházba és a kemencékbe küldték, ahol réz edényekben főzték.
Ezt követően a melaszt a tisztítóházban finomították, ahol a cukorgyártás utolsó szakasza zajlott.
A malmokon kétféle cukrot állítottak elő, a fehéret, amelynek szinte teljes termelése az európai kontinensre irányult, és a barna, sötét színű, a hazai piacra szánt cukrot.
Csomagolás után a termékeket a címre küldtük Portugália és ahhoz Hollandia, amely elterjesztette őket az egész kontinensen.
Fontos kiemelni, hogy a malmok nem pusztán cukornádültetvények voltak, hanem a fent említett összes szerkezettel rendelkeztek, „kisvárosnak” tekintve.
Azokat a gazdákat, akik nem tudtak saját malomot építeni, nádgazdáknak nevezték. Általában valamilyen nagybirtokos találékonyságát vették igénybe anyagi kártérítés fejében.
A cukorgazdaság olyan mértékben fejlődött, hogy a 17. század elejére a telepen már több mint 400 cukorgyár működött, elsősorban a északkeleti régióban.
O cukorciklus századtól hanyatlásba ment, amikor a külföldi verseny fokozódott és a termelés visszaesett.
Ezen kívül az aranylelőhelyek felfedezése azokban az államokban, amelyek jelenleg megfelelnek Minas Gerais, Goias Ez Mato Grosso, hozzájárult a cukor csökkenéséhez.
Ebben az értelemben a cukorgyárakat deaktiválták, teret adva a cukorgyár megjelenésének arany ciklus az országban.
A rabszolgasorba ejtett feketék voltak a fő munkaerő a cukorgyárakban. Borzasztó körülmények között éltek, amellett, hogy hosszú és kimerítő órákat dolgoztak, és fizikai és lelki agressziót szenvedtek el.
A rabszolgamunkát ültetvényeken és nagy házakban is alkalmazták, takarítóként, dadusként, szakácsként, ápolónőként, többek között.
További információ:
