Mi az a kerekesszékes kerítés? Annak ellenére, hogy hasonlít a hagyományos sporthoz, a kerekesszékes kerítés sok sajátosságát megtartja. A modalitást férfi és női kategóriában gyakorolják. Mindkettőben az ázsiai és a kelet-európai versenyzők a legnagyobb világérmesek.
A sportágban csekély hagyományokkal rendelkező Brazília az elmúlt években meghódította a teret Paralimpia. Annak ellenére, hogy a 2016-os riói játékokon nem nyert érmet, 2012-ben a londoni játékokon a brazil Jovane Guissone nyert aranyat.
többet látni
A spanyol 100 méteres magasugráson fut, és megdöntötte a világrekordot…
Fedezze fel az egyetlen két brazil csapatot, amelyet Messi fontolóra vesz…
1953-ban jelent meg a mozgássérült versenyzők számára adaptált vívás. A sportág kialakulásáért Ludwig Guttmann német orvos volt a felelős, akit a paralimpiai mozgalom atyjának tartottak.
A paralimpia egyik legrégebbi sportága, amely az első, 1960-as római verseny óta jelen van.
1955-ig a kerekesszékes kerítés szabályait még mindig nem határozták meg teljesen. A sportágnak a Paralimpiai Játékok programjába való felvételének köszönhetően Franciaország új szabályozást javasolt a Nemzetközi Vívószövetség (FIE) szabályai alapján.
Mindössze négy évvel a debütálás után, a tokiói játékokon a sportág három kategóriájában rendeztek versenyeket: szablya, fólia és épée. A nők eleinte csak fóliában versenyezhettek. 1972-től a kardban is versenyezni kezdtek.
Brazíliában az első feljegyzések a modalitásról 2002-ből származnak, elsősorban a fogyatékkal élők érdeklődése miatt. A 90-es évektől azonban Andréa de Mello atléta képviselte az országot a sportban, aki agyvérzést szenvedett, és az Egyesült Államokba ment kezelésre.
Ott ismerte meg a kerekesszékes vívást, és annak ellenére, hogy az észak-amerikai országban élt és edzett, nemzetközi versenyeken megvédte hazáját.
Bár a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) Vívó Végrehajtó Bizottsága irányítja, a sportág a Nemzetközi Vívószövetség szabályait követi.
A sportversenyek alapvetően három kategóriában zajlanak, mindenekelőtt a használt fegyver típusában különböznek egymástól.
Fólia (férfi és női versenyzők): az ellenfél felsőtestén végzett érintések érvényesek, feltéve, hogy a fólia hegyét használják.
Kard (férfi és női versenyzők): az érvényes érintési zóna a csípő feletti teljes testrészt foglalja magában. Az érvényességhez a kard hegyével kell érinteni.
Szablya (férfi versenyzők): érvényes érintések az ellenfél bármely testrészén végezhetők. Itt a hegyen kívül magát a pengét is használhatják a versenyzők az érintésre.
Kerekesszékes vívásban csak mozgássérültek indulhatnak. A székek a versenypályán 4 m hosszú és 1,5 m széles, csúszásmentes padlójú sínekhez vannak rögzítve.
A vívóknak tilos a szék mozgatása. Ha ez megtörténik, a verseny felfüggesztésre kerül, és a megfelelő pozícióba való visszatérés után visszakerül.
Egyéni versenyben az első körben, amely maximum négy percig tart, az a versenyző nyer, aki először szerez öt pontot.
A következő lépések három háromperces félidő, egy-egy perc szünettel. Aki 15 pontot szerez vagy a legmagasabb pontszámmal rendelkezik a küzdelmek végén, az nyer. Döntetlen esetén hosszabbítás következik arany pontszámmal.
Csapatversenyben az nyer, aki a meccs végén 45 pontot szerez.
Bár a versenyeken használt fegyverek nem halálosak, a sportolóknak egy sor felszerelést kell használniuk, hogy megvédjék magukat. Ezért elengedhetetlen a maszk, védőkesztyű és kabát használata.
A fóliapárbajokban székkerékvédőt kell használni. A kardversenyeken viszont kötelező a fém burkolat használata a sportolók lábának és a székek kerekeinek védelme érdekében.
A legtöbb paralimpiai sportághoz hasonlóan a kerekesszékes vívók is azok Osztályozott a fogyatékosság mértéke szerint ebben a konkrét esetben a mozgásszervi.
1A osztály – Azok a sportolók, akiknek nincs ülő egyensúlya, és a karjuk korlátozott. A fegyvert kötéssel kell rögzíteni, mivel a könyök gravitációhoz képest nem nyúlik meg, és a kéznek nincs maradék funkciója.
1B osztály – A sportolóknak nincs ülő egyensúlyuk, és a felfegyverzett karra is vannak korlátozások. A felfegyverzett kar meghosszabbítása is lehetséges, az ujjak hajlítása nélkül. Hasonlóképpen, a fegyvert kötéssel rögzítik a versenyző kezéhez.
2. osztály – Sportolók teljes egyensúlyban ülő helyzetben és normál feltartott karral.
3. osztály – Jó ülőegyensúlyú és normál karú, de lábtámasz nélküli sportolók.
4. osztály – Jó ülőegyensúlyú, normál karerősségű és felső végtagtámaszú sportolók.
Minimális korlátozások – az alsó végtagok térd alatti amputációjához hasonló rokkantság. Agysérülés esetén, vagy akár kétség esetén a teljes értékelés a versenyző verseny közbeni megfigyelése alapján történik.
