A távoli múltban a kardfogú tigrisek bebarangolta a Földet, és olyan erőt mutatott be, amely a történelemben meghatározó volt. Egy kérdés azonban továbbra is kétségeket ébreszt: milyen hangot bocsátott ki ez a csodálatos macska?
Ennek a rejtélynek a megválaszolása érdekében az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatói elemezték az adatokat ezeknek az állatoknak a hangja, annak megállapítása, hogy az általuk kibocsátott hangok erőteljes ordítás vagy dorombolás-e sima.
többet látni
Riemann hipotézis: A matematikai kihívás 1,6 millió dollárt ér, és…
EZ A trükk megmenti a leégett serpenyőt; nézd meg most!
A választ azonban nem volt olyan egyszerű megtalálni, mint azt a tudósok elképzelték. A Journal of Morphology folyóiratban megjelent tanulmány több macskafaj hangzását vizsgálta, azzal a céllal, hogy végleges következtetésre jusson.
A kutatók rámutatnak, hogy minden modern macskafélét két csoportba lehet sorolni a főbbek: az elsőt az ordító „nagymacskák” alkotják, mint az oroszlánok, tigrisek, párducok és uncia.
A második csoport a Macskaféle, amely magában foglalja a doromboló macskaféléket, mint például a bobcats, a pumák, az ocelots és a házi macskák. Evolúciós szempontból a kardfogú tigrisek korábban váltak el a macskaféléktől, mint más modern csoportok.
(Kép: Freepik/Playback)
Ez a megkülönböztetés azt jelenti, hogy az oroszlán rokonság szempontjából közelebb áll a házimacskákhoz, mint a kardfogú tigrisekhez. Ez bonyolítja a tudományos feltételezéseket.
„Ez döntő fontosságú, mert a kardfogú tigrisek által kibocsátott hangzás típusáról folyó vita a a torok kis csontjainak anatómiája” – magyarázta Adam Hartstone-Rose, az Észak-Karolinai Állami Egyetem professzora.
Hartstone-Rose hangsúlyozza, hogy bár a hangadást nem a csontok, hanem a gége és a torok lágy szövetei szabályozzák, a múlt anatómusai érdekes megfigyelést tettek.
Megállapították, hogy az ezeket a szöveteket rögzítő csípőcsontok mérete és száma fajonként eltérő, kilencszer doromboló macskákban, hétszer pedig ordító macskákban.
Mélyreható elemzést követően a kutatók azt találták, hogy a kardfogú tigrisek torkában mindössze hét hasi csont volt. Ez ahhoz a kezdeti feltételezéshez vezetett, hogy ezek az állatok kétségtelenül ordítók.
Hartstone-Rose azonban megjegyezte, hogy minél több kutató vizsgálta az anatómiáját modern macskafélék, annál kevésbé konkrét bizonyítékot találtak arra, hogy ezek a csontok szerepet játszottak vokális.
Mivel a csontok nem játszanak közvetlen szerepet a hangadásban, ez az elmélet elégtelennek tűnt, mivel a csontok száma és a kelt hang közötti összefüggést soha nem sikerült igazán megállapítani.
Így a tudósok négy üvöltő macskafaj – az oroszlánok, a tigrisek, a leopárdok és a jaguárok – hioid szerkezetét kezdték el vizsgálni. Emellett öt doromboló macskafajt is elemeztek: pumákat, gepárdokat, karakálokat, servalokat és ocelotokat.
A tudósok szerint, ha az ordító macskáknál hiányzó hasnyálmirigycsontok lennének nagyon fontos a hangosításhoz, a többi csontnak egyértelmű különbséget kell mutatnia a kettő között csoportok.
Ezeknek a csontoknak azonban rendkívül hasonló az alakja, függetlenül attól, hogy ordító vagy doromboló macskákhoz tartoznak, csak a hangkészülékhez legközelebb eső csontokban van eltérés.
Végső soron a kardfogú tigris mindkét csoportra jellemző, ami arra utal hogy akár az ordítást, akár a dorombolást, vagy akár egy harmadik típust is átvehetett volna kiejtés.