Az ősi és a közelmúltban felfedezett kövületek alapos áttekintése során kiderült, hogy egy ősi faj baktérium fotoszintetikus, más néven Langiella scourfieldii, közé tartozik több mint 400 millió évvel ezelőtt gyarmatosította először a szárazföldet.
Ez a felfedezés ugyanabba a kontextusba helyezi ezt a lényt, mint az első itt termő növényeket, és azt sugallja, hogy édesvizeket és meleg forrásokat is lakott.
többet látni
Új ízek felfedezése: próbálja ki a „vegán lazacot”…
2000 éves harangokat találtak a régészek Kínában; tudni…
Háromdimenziós rekonstrukciók segítségével Christine Strullu-Derrien paleobiológus, a Királyság Nemzeti Történeti Múzeumából Királyság megfigyelte ennek a mikrobának a sajátos tulajdonságait, különösen az elágazódási képességét – ez a cianobaktériumok tipikus jellemzője típus Hapalosiphonacea.
A leletet a skóciai Rhynie Chertben azonosították, amely a világ legrégebbi fennmaradt szárazföldi ökoszisztémája.
Míg az élet számos formáját azonosították ezekben a 407 millió éves fosszilis lerakódásokban, a cianobaktériumok pontos szerepe ebben az ökoszisztémában továbbra is rejtély marad.
A cianobaktériumok, amelyeket néha tévesen kék-zöld algáknak neveznek, létfontosságúak a földi élet kialakulásában.
Körülbelül 2,4 milliárd évvel ezelőtt ezek a mikroorganizmusok döntő szerepet játszottak a légkör átalakításában szárazföldre a Nagy Oxidációs Esemény révén, melynek során nagy mennyiségű oxigén került a vizekbe és a levegőben.
Ez a légköri átalakulás, miközben előnyös az oxigénben gazdag környezetben virágzó életformák számára, mint pl katasztrofális volt az alacsony oxigénszintű környezethez alkalmazkodó szervezetek számára, eloltva őket.
(Kép: közzététel)
A reziliens cianobaktériumok azonban, amelyekről úgy gondolják, hogy édesvízi környezetből származnak, egyszerűen alkalmazkodtak és fejlődtek, és számos élőhelyet megtelepítettek.
Az ilyen mikroorganizmusokkal kapcsolatos új tanulmányok több információt szolgáltatnak arról, hogyan hódították meg terüket az evolúció során.
A kutatók új pillantást vettek a Langiella scourfieldii, a baktériumot először 1959-ben fedezték fel. Bár a korai példányok azonosítása nehéz volt, a közelmúltbeli felfedezések részletesebb elemzést adtak a fajról.
A szuperfelbontású mikroszkópia és a 3D rekonstrukciós technikák segítségével a tudósok elemezni tudták, hogyan Langiella scourfieldii nőtt.
Az egyik legjelentősebb felfedezés az „igazi elágazás” nevű tulajdonság bizonyítéka volt.
Ez a jelenség akkor fordul elő, amikor a lineárisan növekvő baktériumok megkettőződnek és új vonalat vagy ágat alkotnak. A jellemző arra utal, hogy a baktériumok nedves területeken éltek meleg források közelében.
A kutatás más bizonyítékokat is hasznosított, köztük a molekuláris óraelemzéseket és egy Afrikában talált egymilliárd éves elágazó példány tanulmányozását.
Mindezek az adatok azt mutatják, hogy a cianobaktériumok, az a csoport, amelyhez a Langiella scourfieldii, sokkal bonyolultabb evolúciós története van, mint amit csak a feljegyzések tükröznek kövületek.
