A kutatók felfedezték, hogy a A „Mona Lisa” (1503) további lenyűgöző rejtélyeket rejt magában összetételében, amelyeket soha nem azonosítottak.
Röntgen- és infravörös elemzések igazolták, hogy Leonardo da Vinci ritka és instabil ásványi komponenst használt az ikonikus festmény alsó rétegének elkészítéséhez.
többet látni
HIHETETLEN: Egy nő vajúdni kezdett, de nem tudta...
A Motoboy egy megafon segítségével hívja fel azokat az ügyfeleket, akik nem veszik fel, és…
A kutatás több szakértőt mozgósított a reneszánsz festői technikák részletes vizsgálatára.
Ezért a vizsgálócsoport a Louvre Múzeum kutatóiból, a Kutató- és Restaurációs Központ kutatóiból állt. Franciaország, az Európai Szinkrotron Sugárzási Létesítmény (ESRF) és a Párizsi Kémiai Kutatóintézet (CNRS) Angol).
Az általa használt folyamatok és vegyületek megértése da Vinci, a kutatók lefordították a festő receptjeit és kéziratait.
"A Leonardo által használt szavak nagyon eltérnek a jelenlegi terminológiától és a festészetben és a kémiában használt kifejezések közötti különbségektől" - mondta Marine Cotte kutató. ESRF nyilatkozat.
Ennek ellenére a tanulmány megerősítette a festő két fő jellemzőjét: az innováció és a kísérletezés iránti érdeklődését. A tudósok egy plumbonakrit nevű ásványi vegyületet találtak, amely olaj és ólom-oxid keveréke.
"A kutatási eredmények azt mutatják, hogy vastag, átlátszatlan talajrétegek készítésével kísérletezett" - magyarázta Victor Gonzalez, a csapat egyik kutatója.
Az ásványi elem a „Mona Lisa” festményen kívül az „Utolsó vacsora” (1495), da Vinci másik híres alkotásában is megtalálható.
(Kép: Wikimedia Commons/Reprodukció)
A keret összetevőinek azonosítására a tudósok röntgen-mikrodiffrakciós technikákat, spektroszkópiát alkalmaztak infravörös mikro Fourier transzformációval és nagy felbontású röntgendiffrakcióval szinkrotron.
Alapvetően mikroszkópos elemzést végeztek a festmény rétegeiről, és azonosították a háttérréteg ásványi vegyületét.
(Kép: sokszorosítás/internet)
A) Mona Lisa, Leonardo da Vinci. B) A mintavételi terület nagyítása, az előkészítő réteg megjelenítésével. A minta pontos helyét egy piros nyíl jelzi. W) Festék mintát a gyantába való bedolgozás előtt. (Kép: Gonzalez et al / Reprodukció)
Az elemzés érdekessége, hogy ugyanezt a komponenst már azonosították az „Éjjeli őrség” (1642) című festményen, amely a szerző munkája. Rembrandt.
A két festő azonban más-más művészeti korszakhoz tartozik, ami zavarba ejtette a tudósokat, hogyan használták ezt az elemet a festészetben.
Végül az eredmény új adatokat kínált a híres reneszánsz festő művészeti folyamatairól. Hasonlóképpen, az adatok utat szolgálnak a művész időbeli fejlődésének megértéséhez.
A Leonardo da Vinci munkáiról és kísérleteiről szóló teljes kutatás októberben jelent meg a tudományos folyóiratban Az American Chemical Society folyóirata.
