A adaptív besugárzás vagy divergens adaptáció olyan jelenségként értelmezhető, amelyben ugyanazok a fajok adaptív magjaikban más-más fajokat hoznak létre különböző környezetek szerint. A fent említett események viszonylag rövid idő alatt történhetnek.
Ezeknek a fajoknak nagyfokú rokonságuk van, a különbség az, hogy különböző környezetekben fejlődtek és következésképpen másfajta funkciókkal rendelkeznek, mint más fajok, az élőhelyüktől függően. található.
Index
Képzeljünk el több különböző környezetet, ezekben a környezetekben fajok vándorolnak más, az élőhelyüktől eltérő környezetbe Természetes, hogy ez a vándorlás mind állatokban, mind a növényekben előfordulhat, ezek a fajok ezekbe a környezetekbe érkeznek, következésképpen újraként szaporodnak faj.
Ezért van egy új forgatókönyv, új, különálló természetes élőhelyek jönnek létre, ezzel változatosak a élelmiszer, vagyis olyan környezetben, mint az erdő, a sivatag, a sziget, különféle, eltérő élőhelyek, ezek az élőhelyek lesznek elszórva menedéket, vizet, túlélést, biztonságot, fészkelőhelyeket kínálnak, ennél a forgatókönyvnél számos és különféle faj létezik alkalmazkodni a helyszínhez.
Ennek a jelenségnek az ötlete volt először Charles Darwin, aki megfigyelte, hogy a Csendes-óceánon található Galapagos nevű szigeteken bizonyos madárfajok egyaránt vannak, ezek a madarak több szigeten vándoroltak át, így számos más faj jött létre, a kutatás során 14 madárfajt találtak, ún. pintyeket a szerkezetekben ezek közül a pintyekből azt elemezték, hogy a csőrök kapcsolatban álltak-e az egyes szigetek táplálékfajaival, amelyeken a madár lakott, erősebb csőrű, ellenálló, Az erősebb héjak és magok, valamint a finomabb csőrű és kevésbé ellenálló héjúak törése a csőröt lágyabb magok etetésére használta, hogy megkönnyítse a étel.
Ezekkel a jellemzőkkel a kutató elgondolkodott, és úgy döntött, hogy elmélyül a pintyfajok között, a következő kérdéssel: "Ha ugyanabból a családból, ugyanabból a fajból voltak, miért voltak jellemzők sok különböző? A tudós ezen a megkérdezésen keresztül arra a következtetésre jutott, hogy a fajok nem maradnak mindig ugyanazok, hanem más, eltérő funkciójú és hasonlóságú fajokká fejlődnek.
Ezek az idők során Darwin számára bekövetkező változások a fajok számára alkalmazkodnak a felmerülő új környezetekhez, így a természetes szelekciót nevezik elméletének még mindig nem fogadják el egyes kutatók, akik azt állítják, hogy nincsenek nagy tudományos alapok, főleg akkoriban a konzervatív kutatók.
A homológ szervek nagyszerű szövetségesek az organizmusok időbeli fejlődésének megismeréséhez, ugyanazok a struktúrák, amelyek hasonlóak az élőlények különböző típusaiban, de különböző funkcióik vannak, ez főleg az adaptív sugárzásnál fordul elő, mivel a faj más fajokat eredményez, amelyek adaptív funkciói eltérnek az egyik mások. Azok az élőlények, akik rendelkeznek ezekkel a szervekkel, általában egy közös származás részét képezik, idézhetünk gerinces tetrapoda végtagokat földi és alapvetően 4 tagú, példaként emlősök, madarak, hüllők vannak, nagyon hasonlóak, de tevékenységükkel nem annyira hasonló.
Egy másik példa:
Mint láthatjuk, mindkettőnek ugyanaz a szerkezete, de eltérő funkciókkal, ez annak köszönhető, hogy a biológiai evolúció során minden egyes élőlény tagjai a beillesztett környezetnek megfelelően alkalmazkodtak, így mindegyik az adott élőhelyen belüli sajátos funkciójával több évig szenvedett átalakulások.
Az adaptív besugárzás és annak evolúciójának jobb megértése érdekében meg kell érteni az egyes fajok, nevezetesen 3: allopátiás, parapatrikus, szimpatrikus speciáció, ezekkel a szintekkel több faj azonosulását lehet azonosítani tényezők:
ALLOPATRIC SPECIÁCIÓ: Ez a fajta speciáció akkor fordul elő, ha földrajzi elszigeteltség van, ezzel a földrajzi elszigeteltséggel az élőlények alkalmazkodnak a túléléshez a különböző környezetekben, és így különböző fajokat hoznak létre.
PARAPATRIC SPECIÁCIÓ: Ezekben az esetekben nincs földrajzi elszigeteltség, de a terület nagy kiterjedése ugyanazon faj élőlényeivel elemezhető, hogy parapatrikus speciációban a génáramlás szintje alacsonyabb, vagyis az élőlények populációjának vándorlása alacsony, ez annak a ténynek köszönhető, hogy a párzást egyetlen területen korlátozzák, ezért vannak olyan fajok, amelyek nem azonos génnel rendelkeznek, mint az ősök felett.
EGYSZERŰSÍTÉS: Amikor az élőlények populációja elhagyja természetes élőhelyét, és más eszközöket, más ökológiai fülkéket, azaz új életmódokat fedez fel az ökológiai környezetben, amelyben él, ezek a fajok egyfajta adaptáción mennek keresztül, példaként említhetjük a gazdáját megváltoztató parazitát, vagy a virágát megváltoztató rovarokat. Ez egy új fülke változásai ökológiai.
Sokan összekeverik az adaptív besugárzást és a konvergenciát, amelyek két adaptív folyamat, az adaptív konvergencia a különböző származásokban fordul elő, az élőlényeket ugyanaz a természetes szelekció, végül a természetes szelekció közös, a különböző fajok egyedeinek számos hasonló jellemzője van, például szervek, fiziológia, amelyek azért van, mert az adaptív sugárzással ellentétben ugyanaz a természetes szelekciójuk van, amelynek nem feltétlenül kell ugyanazon a helyen lennie ahhoz, hogy azonos kiválasztás
Az adaptív besugárzásnál az ősök általánosak, de a közös ősök a biomák gyarmatosítási folyamatába lépnek más, ezzel különálló természetes szelekció létezik, vagyis az élőlényeknek különböző élettani jellemzői vannak, anatómiai
Ezért, amikor a természetes szelekció gyakori, és az egyének ugyanazon tulajdonsággal rendelkeznek, a folyamat analógiát foglal magában. a konvergencián belül, az adaptívban ez csak egy szoros szerkezet, vagyis homológia a besugárzáson belül alkalmazkodó.
Egyéb ajánlott elemek:
Iratkozzon fel e-mail listánkra, és érdekes információkat és frissítéseket kapjon az e-mail postaládájába
Köszönöm a regisztrációt.