Az elemek a festmény alapvető építőkövei. A nyugati művészetben ezek általában a következők: szín, tónus, vonal, forma, tér és textúra.
Általában egyetértünk abban, hogy a művészetnek hét formai eleme van. Kétdimenziós közegben azonban a forma el van vetve. Tehát hat alapelemünk van a festészetnek. Négy további elemet is behozhatunk – kompozíció, irány, méret és mozgás.
többet látni
A tudósok technológia segítségével feltárják az ókori egyiptomi művészet titkait…
A régészek lenyűgöző bronzkori sírokat fedeztek fel…
Tekintse meg a festmény főbb elemeit az alábbiakban:
A szín minden festmény középpontjában áll. Vitathatatlanul ez a legfontosabb elem. Megadja az alaphangot a nézők véleményének a műről. Lehet például meleg és hívogató. Hideg és szigorú is lehet. Akárhogy is, a színek meghatározhatják egy darab hangulatát.
A festők számtalan módon játszhatnak a színekkel. Gyakran előfordul, hogy egy művészt egy adott paletta vonz. Általában ez határozza meg minden munkája stílusát.
A színelmélet a színekkel való munka egyik kulcsa, különösen a festők számára. Minden új szín, amelyet a vászonra viszel, létfontosságú szerepet játszik abban, hogy a nézők hogyan érzékelik a darabot.
A szín árnyalatra, intenzitásra és színárnyalatra osztható. Ezenkívül sok művész úgy dönt, hogy festéskor anyaszínnel dolgozik. Ez egy különleges tintaszín, amelyet minden egyes tintába kevernek, amely hozzáér a vászonhoz, és egységességet kölcsönözhet.
A tónus és az árnyalat felcserélhetően használatos a festészetben. Lényegében az, hogy egy festék mennyire világos vagy sötét. A használatának megértése nagymértékben befolyásolhatja a művészet megítélését.
Mindegyik festékszín szinte végtelen számú árnyalattal rendelkezik. Tetszés szerint keverheti a hangszínt. Egyes festmények nagyon korlátozott tónusválasztékkal rendelkeznek, míg mások markáns tónuskontrasztokat tartalmaznak.
A legalapvetőbb formájában az árnyalat a szürke árnyalataiban látható a legjobban. A fekete a legsötétebb árnyalat, a fehér pedig a legvilágosabb. Egy jól lekerekített festmény általában mindkettőt tartalmazza, a csúcsfények és az árnyékok kiemelik a darab összhatását.
Míg rajzoláskor hajlamosak vagyunk vonalakban gondolkodni, a festőknek a vonalakra is kell összpontosítaniuk. Végül is minden ecsetvonásból egy vonal jön létre.
A vonal egy keskeny jel, amelyet ecsettel vagy két objektum vagy elem találkozásánál létrehozott vonal alkot. Ő határozza meg a festmények tárgyát. Segít abban is, hogy olyan dolgokat javasoljunk, mint például a mozgás.
A festőknek tisztában kell lenniük a különböző vonaltípusokkal is. Köztük vannak ráutaló vonalak, olyanok, amelyeket valójában nem rajzolnak meg, de a körülöttük lévő ecsetvonások utalnak rájuk.
A tájfestőket különösen gyakran foglalkoztatja a horizont. Minden stílusú festő dimenziót adhat munkájukhoz a rajzokon található merőleges és keresztirányú vonalak alkalmazásával.
Minden műalkotás tartalmaz egy formát, amely vonalban és térben igazodik. Lényegében az alakzat egy zárt terület, amely a vonalak találkozásánál jön létre.
A művészek gyakran arra tanítanak, hogy mindenben meglássák a formákat. Egy téma alapformáit lebontva pontos ábrázolást hoz létre festményeken, rajzokon.
Ezenkívül a formák lehetnek geometriaiak vagy organikusak. Az első a háromszögek, négyzetek és körök, amelyeket mindannyian ismerünk. Ez utóbbiak azok a formák, amelyek nem jól meghatározottak, vagy amelyek a természetben találhatók.
A tér (vagy térfogat) minden művészet másik kulcsfontosságú eleme. Festményekben kiválóan használható. Amikor a művészetben a térről beszélünk, a pozitív és negatív tér egyensúlyára gondolunk.
A pozitív tér maga a téma, míg a negatív tér a körülötte lévő festmény területe. A művészek kiegyensúlyozottan játszhatnak e két tér között, hogy tovább befolyásolják, hogyan értelmezik a nézők munkájukat.
Például egy tájkép egy kisebb fával és egy horizonttal (pozitív térrel), amely lehetővé teszi, hogy az ég (negatív tér) elfoglalja a képernyő nagy részét, nagyon erőteljes kijelentést tehet.
Hasonlóképpen érdekes lehet egy olyan portré festése is, amelyben a (pozitív) alany a negatív tér felé néz, mint amikor közvetlenül a nézőre néz.
A festékek tökéletes médiumok a textúrákkal való játékhoz. Ez értelmezhető mintaként a festményen belül, vagy magukban az ecsetvonásokban.
Egyes festékek, különösen az olajok, vastagabbak. A vászonra vagy keretre való felvitelük a textúra miatt mélyebbé teheti a munkát.
Például, ha egy Van Gogh-festmény színét fekete-fehérben nézi meg, az ecsetvonásainak textúrája drámaian kiemelkedik. Hasonlóképpen, az impasto festészet nagyon mély textúrákra támaszkodik.
A textúra a festők számára is kihívást jelenthet. Az üveg vagy fém fényes felületének vagy a szikla érdes tapintásának megismétlése nehéz lehet.
A fenti elemek elengedhetetlenek a festményekhez, bár gyakran adunk hozzá további négy elemet a listához. Minden művész számára az egyik legfontosabb a kompozíció.
A kompozíció a festmény elrendezése. Hol helyezi el a témát, hogyan támogatják a háttérelemek, és minden apróság, amit a vászonhoz ad, a kompozíció részévé válik. Létfontosságú a munka megítélése szempontjából.
Vannak „kompozíciós elemek” is, amelyeket figyelembe kell venni. Ide tartozik az egység, az egyensúly, a mozgás, a ritmus, a fókusz, a kontraszt, a minta és az arány. Mindegyik fontos szerepet játszik minden festményben. Ezért a művészek idejük nagy részét a dalírásra összpontosítják.
A művészetben az „irány” szó tág fogalom, sokféleképpen értelmezhető. A függőleges képernyő jobban működhet, mint a vízszintes bizonyos témáknál, és fordítva.
Az irány a perspektívára való hivatkozásra is használható. Az, hogy hol helyezzük el a tárgyakat, vagy hogyan használják őket egymáshoz arányosan, végigvezetheti a nézőt a művészeten.
A méret magára a festmény léptékére, valamint a festmény elemein belüli arányokra vonatkozik. A tárgyak közötti kapcsolat tudat alatt is megzavarhatja a néző észlelését és élvezetét.
Például egy alma, amely nagyobb, mint egy elefánt, természetellenes. Kevésbé drámai módon azt várjuk el, hogy valaki szemének, ajkának és orrának egy bizonyos méretbeli egyensúlya legyen.
Amikor bármilyen műalkotás méretéről van szó, a festőknek sok mindent figyelembe kell venniük. A túlméretezett festmények ugyanolyan drámaiak lehetnek, mint egy nagyon kis darab, és mindkettőnek megvannak a maga kihívásai. Sok szinten a méret az egyik legnagyobb szempont minden művész számára.
Minden más elem befolyásolja, hogy a néző hogyan érzékeli és nézi a festményt. Itt jön képbe az idő és a mozgás.
Az idő úgy tekinthető, mint az az idő, amelyet a néző egy darab nézegetésével tölt. Van néhány olyan elem, amely továbbra is leköti a figyelmét? Igaz, hogy ez az egyik olyan elem, amely sok művészt érdekel.
A mozgás is a kompozíció elemei közé tartozik, bár fontosságát ebben a csoportosításban nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez arra utal, hogyan irányítja a néző tekintetét a festményre.
Különböző elemek stratégiai helyeken való elhelyezésével és a többi művészeti elem beépítésével mozgásban tarthatja a nézőket a festmény körül.
