Alex Beard tanár Dél-Londonban. A szakma stagnálása miatt szorongatva alternatív ötleteket keresett munkájához.
Ennek fényében több mint 20 országba utazott, iskolákat látogatott meg, és innovatív eszközöket és módszereket fejlesztett. kihívó21. századi tanítás.
többet látni
Az „Atlanticas” program fekete, bennszülött és quilombola nőket visz…
Megerősítve: a Samsung valóban összecsukható képernyőket gyárt…
A könyv Természetes születésű tanulók ennek az utazásnak az eredménye. Ebben Beard hírhedt példákat kapcsolt össze, és reflektált azokra a főbb kérdésekre, amelyekkel az oktatás területe a későbbi évtizedekben szembesül.
„A kreativitás, a problémamegoldó képesség és a tanárok fontossága a nagy kihívás az iskolák számára. És mindez annak a nagy ismeretlennek a közepette, hogy hogyan kell kezelni az új technológiákat és a mesterséges intelligenciát” – hangsúlyozta.
Lásd alább a londoni professzor álláspontját a BBC News Mundo-nak adott interjújában, a szénafesztivál alkalmából, Cartagenában, Kolumbiában.
Amikor egy dél-londoni, Kent Road-i iskolában tartott órákat, Alex Beard megfigyelte, hogy elkövette azt a hibát, hogy elavult módszereket alkalmazott a tanítási folyamatban, és ez volt az első.
„Rájöttem, hogy azokat a módszereket alkalmazom, amelyeket Szókratész az agórán, körülbelül 2000 évvel ezelőtt használt, hogy olyan gyerekeket tanítsak, akiknek volt mobiltelefonjuk, és a jövőben éltek” – mondta.
A második kihívás azzal foglalkozik, hogy az oktatási területnek milyen fókuszt kell adnia a jövőre vonatkozóan. Így a tanár az osztályteremben végül megtanítja a gyerekeket, hogyan kell sikeresen letenni egy tesztet.
A tanároknak autonómiára és professzionalizmusra van szükségük. Nem hibáztathatók azért, mert a fiatalokat az elvárások alatti teljesítményre nevelték.
„Úgy gondolom, hogy a tanárt a társadalom egyik legfontosabb emberévé kell alakítanunk. Mert végső soron ők alakítják kreativitásunkat, társadalmi kohéziónkat, akik lerakják az erős és fenntartható gazdaság megteremtéséhez vezető alapokat” – hangsúlyozta Alex Beard.
Összefoglalva, Alex Beard azt állítja, hogy a gyerekeknek három dologra van szükségük. „Az első az, hogy megtanuljunk gondolkodni, de úgy, hogy az összhangban legyen a jövő kihívásaival.” Itt jön a kritikusság és az a szerep, amelyet betölteni szeretnének a világban.
„A második az, hogy megtanuljunk cselekedni, de mindenekelőtt kreatív embereknek lenni”. Számtalan – például környezeti és társadalmi – kihívással szembesülve szükséges a kreativitás fejlesztése és az új technológiák segítségével történő munkavégzés megtanulása.
„A harmadik pedig az, hogy ezt a kreativitást alkalmazzuk a modern világ által felvetett problémák megoldásában”. Ezt azért, hogy gondoskodjanak önmagukról és a hozzájuk közel állókról, elsősorban az érzelmi intelligencián és az empátián dolgozva.
A könyvben természetes születésű tanulók kerül megvitatásra az oktatás szerepe abban, hogy segítsünk megtalálni „az értelmét, amit csinálunk”.
Ily módon néhány dolog megváltoztatta az oktatás megértését, ez a pszichológia, a korai fejlesztés, sőt az idegtudomány által végzett kutatások révén.
Ezzel szemben a kognitív tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a tapasztalatok hierarchiája létezik, amelynek eredményei tanuláshoz vezetnek.
Az ismétléshez és a memorizáláshoz való ragaszkodás érzelmi reakciót vált ki, „vagyis érzést keltenek izgatott, szomorú, zavart és így tovább – több tudást őrizhet meg, mint keresztül „decoreba”” – húzta alá.
O tanítási érzék lehet, hogy egy munka elvégzéséhez és egy olyan szakmához kapcsolódik, amelyet követni szeretne, de Beard számára ez a tanulás nagyon korlátozott nézete.
„Valami nagyon értelmes lehet számodra, mert olyan dolog, amit szeretsz csinálni. Ez fontos neked, mint embernek.”
Tehát, ha szereted a zenét, a matematikát, a nyelveket, és elkezded tanulni azokat a dolgokat, amelyeket szeretsz, akkor ezeknek az ön identitása és önkifejezési módja miatt van jelentősége számodra.
Az egyik ok, amiért a londoni professzor az utazás mellett döntött, az volt, hogy elgondolkodott az új technológiák elsajátításáról, a közösségi hálózatokról és a nagy adat (internethasználatból származó adatmennyiség elemzése) minden terület között.
A szándék az volt, hogy megértsük hogyan lehet az új technológiákat és a mesterséges intelligenciát alkalmazni a tanításban. Nem véletlenül, az első úti cél a Szilícium-völgy volt.
„Ott láttam először egy robottanárt. És ez nem egy android volt az osztályterem előtt, hanem egy mesterséges intelligencia szoftver egy internetes tanulási környezetben” – kommentálta.
Laboratórium volt egy tanárral és körülbelül tíz ötéves gyerekkel a számítógép előtt, fejhallgatóval.
Ugyanúgy, ahogy a program segítette a diákokat, képes volt felismerni mindegyikük erősségeit és gyengeségeit, automatikusan adaptálva az órákat. A végén egy személyre szabott tanulási programot dolgozott ki, és átadta a tanároknak.
„Más példa: 2013-ban az Oxford Martin School tanulmánya feltárta, hogy a jövőben 700 szakmát helyettesíthetnek robotok, de egyik sem A tanítással kapcsolatos munkák – azaz általános iskolai, óvodai, középiskolai, sőt főiskolai tanári munka – a napokban jártak megszámolta. És ez igaz. Ez azért van így, mert a tanítás mindenképpen emberi folyamat” – emelte ki a professzor.
Még ha léteznek is mesterséges intelligencia vagy robotok, a az oktatásban hiányzik az emberi interakció. Az emberek természetesen tanulnak, de arra születtek, hogy tanuljanak a társadalomban. A jövőben sok technológiai fejlesztés lesz, de ezeket a tanárok integrálják majd.
A kockázat az, hogy a mesterséges intelligencia jobb, mint a világ egyes részein a legrosszabb tanárok. Emellett felmerül a kérdés, hogy a mesterséges intelligencia olcsó-e, még ha nem is magasabb, mint a tanár által kínált oktatás.
Azonban, mint Beard állítja, ez egy pesszimista jövőkép. A lényeg az, hogy a tanárokba, azok képzésébe fektessünk be, ami a technológiai eszközökkel bánni tudó, szakosodott szakembereket eredményez.
– Először is abban hiszek a tanítás lesz a 21. század legfontosabb munkája. Olyan korszakot élünk, amikor a Föld erőforrásai kimerülnek, kifogyunk a semmiből” – emelte ki.
Így az egyetlen dolog, ami korlátlan, az az emberi intelligencia, találékonyság és problémamegoldó készség. Ezt az emberi potenciált azonban a tanárok ösztönzik, így ez lesz az évszázad legfontosabb munkája.
„Az én ideális világomban ugyanúgy képezném a tanárokat, mint az orvosokat. Vagyis a tanárok elvégeznék az egyetemet, majd három éven át ötvöznék a tanítást más, tapasztaltabb tanárok tudásával” – magyarázta.
Így a professzorok nemcsak megismételnék az egyetemen tanultakat, hanem egy másik professzorral együtt fejlesztenék a munkát, fejlesztve tudásukat.
O legnagyobb oktatási kihívás Latin-Amerikában egyenlőtlenség, a legmagasabb és a legalacsonyabb szint összehasonlítása. Ez az egyenlőtlenség, amely a városközpontok és a vidéki területek között még egyértelműbb, átfogó és sürgős figyelmet igényel.
Egy másik lehetséges kihívás a az oktatáshoz való hozzáférés demokratizálása van minőségi oktatás.
Végül a harmadik és legkritikusabb pont a tanárok. „Meg kell oldani a képzési problémákat, de nem csak a képzést, a szakma népszerűsítését, hogy ne cseréljék ki a tantermet jobban fizetett munkákra” – figyelmeztetett.
Latin-Amerikában a másik kihívás az, hogy egyes régiók lakossága nehezen vagy szinte lehetetlenné teszi a városi központok elérését.
Erre tekintettel új modelleket kell alkotni, hogy a gyerekek, fiatalok minőségi oktatásban részesülhessenek olyan helyeken is, ahová a pedagógus nem fér el.
„És a példa kán akadémia nagyon jó, mert sikerül megfelelően használni az új technológiákat a projektek létrehozásához távoktatás, amelyek nagyon jól működnek és hozzájárulhatnak a tanulók jó teljesítményéhez”. kommentálta.
„Olyan társadalom felé haladunk, amely megosztja elképzeléseit, korlátlan tudásforráson alapul” – kommentálta.
A tanár számára a jelenlegi oktatási rendszer egyik legnagyobb problémája a folyamatos verseny biztosítása a tanulók között. Ez a gyakorlat zárt környezetet hoz létre, kevés kreativitással és az együttműködés hiányával, olyan tárgyakkal, amelyeknek alapvetőnek kell lenniük a világ számára.
Olyan kihívásokat képzelünk el, amelyeket csak összefogással és emberi képzelőerővel lehet leküzdeni. Ezért az egyéni intelligencia mellett olyan szakemberekre van szükség, akik képesek a kollektív intelligencia fejlesztésére.
„Több nagyon komoly tanulmány is bizonyítja a nyílt rendszerek hatékonyságát, ahol ösztönzik a kreativitást, ahol több ötlet születik. És erre maga a természet tanít bennünket: ahogy egy állat növekszik, sokkal hatékonyabban tudja megvalósítani és becsatornázni a túléléshez szükséges energiát” – mondta.
*A BBC News Mundo információi alapján
Olvasd el te is: A MEC új irányelveket ad ki a tanárképzéshez
