A strukturális erőszak minden olyan forgatókönyvre vonatkozik, amelyben a szociális struktúra állandósítja az egyenlőtlenséget, elkerülhető szenvedést okozva. A strukturális erőszak tanulmányozása során azt vizsgáljuk, hogy a társadalmi struktúrák milyen módon gyakorolhatnak aránytalanul negatív hatást bizonyos csoportokra és közösségekre.
A strukturális erőszak fogalma lehetőséget ad annak mérlegelésére, hogy ezek a negatív hatások hogyan és milyen módon jelentkeznek. Valamint azt, hogy mit lehet tenni az ilyen károk csökkentése érdekében.
többet látni
A tanári teljesítmény kulcsfontosságú tényező a diákok teljes körű befogadásához…
Ageism, egy társadalmi csapás, amely veszélyezteti a brazil társadalom jövőjét
A strukturális erőszak kifejezést Johan Gultang norvég szociológus alkotta meg. 1969-es „Erőszak, béke és békekutatás” című cikkében Gultang azzal érvelt, hogy a strukturális erőszak megmagyarázta a társadalmi intézmények és társadalomszervezési rendszerek közösségek közötti negatív erejét marginalizálódott.
Fontos megkülönböztetni Gultang erőszak fogalmát a hagyományosan meghatározott fogalomtól. Gultang a strukturális erőszakot az emberek potenciális valósága és tényleges körülményei közötti különbségek kiváltó okaként határozta meg.
Például a teljes népesség várható élettartama lényegesen magasabb lehet, mint a hátrányos helyzetű csoportok tagjainak tényleges várható élettartama. Ez olyan tényezőknek köszönhető, mint a rasszizmus, a gazdasági egyenlőtlenség vagy a szexizmus. Ebben a példában a potenciális és a tényleges várható élettartam közötti eltérés strukturális erőszakból adódik.
A strukturális erőszak árnyaltabb elemzést tesz lehetővé az egyenlőtlenséget és szenvedést alakító társadalmi, kulturális, politikai, gazdasági és történelmi erőkről. Lehetőséget teremt arra, hogy komolyan mérlegeljük a marginalizáció különböző típusainak szerepét. Ilyen például a szexizmus, a rasszizmus, az öregedés, a homofóbia és/vagy a szegénység.
Az erőszak ezen formája segít megmagyarázni a többszörös és gyakran egymást keresztező erőket. Több szinten hoznak létre és tartanak fenn egyenlőtlenséget. Egyéneknek és közösségeknek egyaránt.
Kiemeli a modern egyenlőtlenség történelmi gyökereit is. Korunk egyenlőtlenségei és szenvedései gyakran a marginalizálódás tágabb történetében bontakoznak ki. Ez a keret kritikus kontextust biztosít a jelennek a múlthoz való viszonyának megértéséhez.
Például a posztkoloniális országok marginalizálódása gyakran szorosan kapcsolódik gyarmati történelmükhöz. Ahogyan a brazíliai egyenlőtlenséget is figyelembe kell venni a rabszolgaság, a bevándorlás és a politika összetett történetével kapcsolatban.
