Paulo Leminski minden bizonnyal kitüntetett helyet foglal el a brazil irodalomban. Kevés író ért el ekkora népszerűséget, mint a curitibai férfi, aki még ma is vonzza a hódolókat országszerte. Paulo munkáit esztétikai minősége és reprezentativitása örökíti meg. Kimerülten reprodukálják a közösségi oldalakon, ez a tény bizonyítja, hogy költészete nem korlátozódott az akadémiára, győzött olvasóinak és rajongóinak, aminek következtében a szerző nemrég megjelent antológiája kiszorította a bestsellerek számát kötszerek.
Paulo Leminski munkája olyan elemeket ötvöz, mint a tömörség, a tiszteletlenség, a köznyelv és a formai konstrukció szigorúsága. Ő volt az egyik fő képviselője a marginális költészetnek, más néven Mimeográf-generációnak, amely irányzat egyesítette azokat az írókat, akik a reklám vizuális erőforrásai, felforgatták az irodalmi kánont, és önállóan terjesztették könyveiket, anélkül, hogy a nagyok támogatására támaszkodtak volna. kiadók. Leminski a konkretista esztétika egy részét örökölte, amely mozgalom Brazíliában az 1950-es években alakult ki. egyik fő neveként tartják számon olyan írók mellett, mint Décio Pignatari és Augusto de Mezők.
többet látni
Az Itaú Social 2022 2 millió fizikai és…
A Pró-Saber SP civil szervezet ingyenes tanfolyamot kínál az oktatóknak
Paulo Leminski költő, regényíró és műfordító 1944. augusztus 24-én született Curitibában, Paraná fővárosában. Fiatalon kapcsolatba került a latin nyelvvel, a teológiával, a filozófiával és a klasszikus irodalommal, majd 12 évesen belépett a São Paulo-i São Bento kolostorba. 1963-ban felhagyott vallási hivatásával, és 1963-ban öt verset publikált az Invenção című folyóiratban (a konkretista költők munkáinak kiadásáért felelős). Történelmet és írást tanított a főiskola előtti kurzusokon, később kreatív igazgató és szövegíró lett a reklámügynökségeknél, ami befolyásolta költői produkcióját. 1975-ben adták ki az első regényt, a Catatau-t, ezt a könyvet maga a szerző nevezte el "kísérleti próza”.
A japán kultúra csodálója, Leminski Matsuo Bashô, az Edo-korszak egyik leghíresebb költője volt Japán fordítója és követője. Bashôt a haikai mesterének tartják, egy olyan rövid verstípust, amelyet három versszak alkot, amelyekben az első és a harmadik a versek ötszótagok, azaz öt költői szótagból állnak, a második versszak pedig heptasyables, amelyet hét szótag alkot. szótagokat. A keleti metrikák iránti érdeklődés Leminskit a haiku-költészet fő népszerűsítőjévé tette Brazíliában.
Az író jelentős mértékben hozzájárult a brazil populáris zenéhez is. Olyan neves nevekkel dolgozott együtt, mint Caetano Veloso, Moraes Moreira, Arnaldo Antunes és Itamar Assumpção. Irodalmári és műfordítói munkája is jelentős: az általa fordított főbb szerzők között van többek között James Joyce, Samuel Beckett, Yukio Mishima, Alfred Jarry. Koraszülött, 1989. június 7-én, negyvennégy évesen, májzsugorodás áldozataként halt meg.
Hogy Ön is meggyőződhessen az egyik legnépszerűbb és legkedveltebb író zsenialitásáról és kreativitásával. irodalom, az Escola Educação webhely tizenöt Paulo Leminski verset választott ki, amelyek minden bizonnyal felkérés lesz, hogy mutassák be építkezések. Jó olvasást!
mélyen
A háttérben, a háttérben,
mélyen,
szeretnénk
hogy lássuk a problémáinkat
rendelettel oldották meg
Ettől a dátumtól kezdve
hogy a szívfájdalmat orvosság nélkül
nullának minősül
és róla – örökös csend
törvény által eloltva minden lelkifurdalást,
átkozottak, akik visszanéznek,
nincs mögötte semmi
és semmi más
de a problémák nem oldódnak meg,
gondok vannak nagy családdal,
és vasárnaponként
mindenki elmegy sétálni
a probléma, asszonyom
és egyéb apró problémák.
elegáns fájdalom
Fájdalmas ember
Sokkal elegánsabb
oldalt járni így
Mintha későn érkezne
jutni tovább
Hordd el a fájdalom súlyát
Mintha érmeket viselne
Egy korona, egymillió dollár
Vagy valami megéri
Ópiumok, édenek, fájdalomcsillapítók
Ne érj hozzám ebben a fájdalomban
Csak ő maradt nekem
A szenvedés lesz az utolsó munkám
télégő
Ez a nyelv nem az enyém,
bárki észreveszi.
Ki tudja, hogy átkozom a hazugságokat,
látni fogod, hogy csak az igazságokat hazudok.
Így mondom magamnak, én, minimális,
aki tudja, úgy érzem, alig tudja.
Ez nem az én nyelvem.
A nyelv, amit beszélek, lefagy
egy távoli dal
a hang, azon túl, egy szó sem.
A használt nyelvjárás
a mondat bal margójára,
íme a beszéd, ami elbizonytalanít,
Én, félig, én bent, én, majdnem.
Amire gondolsz
Mit jelent azt mondja.
ne csináld tovább
amit egy napon mindig is csináltam.
Nem csak akarni, akarni,
amit soha nem akartam.
Hogy érted, mondd.
Csak szólni a másiknak
amit egy napon elhangzott,
egy napon boldog leszel.
M. emlékezetből
A könyvek fejből tudják
versek ezrei.
Micsoda emlék!
Ha így emlékezünk, megéri.
Megéri a pazarlást
Ulysses visszatért Trójából,
ahogy Dante mondta,
az ég egy történetet sem ér.
egy napon eljött az ördög
elcsábítani egy doktor Faustót.
Byron igaz volt.
Fernando, személy, hamis volt.
Mallarmé olyan sápadt volt,
inkább úgy nézett ki, mint egy oldal.
Rimbaud elment Afrikába,
Mirages Hemingway.
A könyvek mindent tudnak.
Már tud erről a dilemmáról.
Csak ezt nem tudják, legbelül,
olvasni nem más, mint legenda.
Figyelmeztetés a veszteseknek
Ezen az oldalon pl.
nem olvasásra született.
Sápadtnak született,
az Iliász puszta plágiumja,
valami, ami elhallgat
levél, amely visszatér az ágra,
jóval az esés után.
Tengerpartnak született,
aki ismeri Andromédát, Antarktist
Himalája, érezhető szótag,
utolsónak született
aki még meg sem született.
Messziről hozott szavak
a Nílus vizénél,
egy nap ez az oldal, papirusz,
le kell fordítani,
a szimbólumhoz, a szanszkrithoz,
India összes dialektusához,
jó reggelt kell mondanod
amit csak a fülbe mondanak,
a hirtelen kőnek kell lennie
ahol valaki leejtette a poharat.
Hát nem ilyen az élet?
Szeretni téged percek dolga...
Szeretni téged percek kérdése
A halál kevesebb, mint a csókod
Olyan jó a tiéd lenni, hogy én vagyok
Kiborultam a lábadnál
Kevés maradt abból, ami voltam
Tőled függ, hogy jó vagy rossz
Az leszek, amit kényelmesnek gondolsz
Több leszek neked, mint egy kutya
Egy árnyék, ami felmelegít
Egy Isten, aki nem felejt
Egy szolga, aki nem mond nemet
Ha apád meghal, én leszek a testvéred
Elmondom a kívánt verseket
Minden nőt elfelejtek
Annyi leszek és minden és mindenki
Undorodni fogsz attól, hogy én az vagyok
És a szolgálatodra állok
Amíg a testem bírja
Amíg az ereim futnak
A vörös folyó, amely meggyullad
Amikor látom az arcodat, mint egy fáklyát
Én leszek a királyod, a kenyered, a dolgod a kősziklád
igen itt leszek
Adminisztráció
Amikor megérkezik a rejtély,
aludni fogsz,
fél adakozás szombatra,
másik fele, vasárnap.
Nincs hang vagy csend,
amikor a rejtély fokozódik.
A csend értelmetlen,
Soha nem hagyom abba a nézést.
Rejtély, szerintem valami
több idő, kevesebb hely.
Amikor a rejtély visszatér,
olyan laza az álmom,
nincs félelem a világon
ami támogathat engem.
Éjfél, nyitott könyv.
molyok és szúnyogok
rászáll a bizonytalan szövegre.
Ez lenne a levél fehérje,
tárgynak tűnő fény?
Ki ismeri a fekete illatát,
ami maradékként esik oda?
Vagy a rovarok
felfedezett rokonságot
az ábécé betűivel?
Hangolás a sietségre és az ómenre
Írj térbe.
Ma, grafikonon az időben,
a bőrön, a tenyéren, a sziromon,
a pillanat fénye.
Soo abban a kétségben, ami elválaszt
a sikoltozók csendje
a néma botrányról,
időben, távolságban, négyzetben,
hogy a szünetet, szárnyat veszi
hogy szerencsétlenségből görcsbe menjen.
Íme a hang, íme az isten, íme a beszéd,
íme, felgyúlt a fény a házban
és már nem fér el a szobában.
pontos késés
Tegnap és ma, szeret és gyűlöl,
érdemes megnézni az órát?
Semmit sem lehetett volna tenni,
kivéve azt az időt, amikor logikus volt.
Soha senki nem késett.
áldások és szerencsétlenségek
mindig időben jön.
Minden más plágium.
Ez a találkozó
idő és tér között
több, mint egy álom
vagy egy másik vers, amit csinálok?
eltérések
Rímbe küldtem a szót,
nem engedelmeskedett nekem.
Beszélt a tengerről, az égről, a rózsákról,
görögül, csendben, prózában.
Elment az esze,
a néma szótag.
Álmodni küldtem a kifejezést,
és bement egy labirintusba.
A versírás, úgy érzem, már csak ilyen.
Adj parancsot egy hadseregnek,
hogy meghódítson egy megszűnt birodalmat.
Költészet:
„megzenésített szavak” (Dante
via Pound), „utazás ide
ismeretlen” (Majakovszkij), „magok
és velő” (Ezra Pound), „a beszéd a
tévedhetetlen” (Goethe), „nyelv
a sajátodhoz fordult
anyagiság” (Jakobson),
„tartós habozás a hang és a között
értelme” (Paul Valery), „alapja
a szó által” (Heidegger),
„az emberiség eredeti vallása”
(Novalis), „a legjobb szavak
jobb rend” (Coleridge), „érzelem
nyugalomban emlékeztek meg”
(Wordsworth), „tudomány és szenvedély”
(Alfred de Vigny), „el van kész
szavakkal, nem ötletekkel” (Mallarmé),
“Ötletekkel készült zene”
(Ricardo Reis/Fernando Pessoa), „a
valóban úgy tesz, mintha” (Fernando
Pessoa), „az élet kritikája” (Mathew
Arnold), „szó-dolog” (Sartre),
„A nyelv tiszta állapotában
vad” (Octavio Paz), „a költészet az
inspirál” (Bob Dylan), „design
nyelv” (Décio Pignatari), „lám
lehetetlen hecho lehetséges” (Garcia
Lorca), „ami elveszett a
fordítás (Robert Frost), „szabadság
az én nyelvemről” (Paulo Leminski)…
a hold a filmekben
A Hold moziba ment,
volt egy vicces film,
egy sztár története
akinek nem volt pasija.
Nem tettem, mert csak így volt
egy nagyon kicsi csillag,
azok közül, akik amikor kimennek,
senki sem mondja, micsoda szégyen!
Egyetlen csillag volt,
senki sem nézett rá
és minden fénye, amije volt
befért egy ablakba.
A hold olyan szomorú volt
azzal a szerelmi történettel
hogy a hold még ma is ragaszkodik hozzá:
– Hajnal, kérlek!
annyira akartam
annyira akartam
legyen egy átkozott költő
a tömeges szenvedés
miközben mélyen meditálok
annyira akartam
társadalmi költő legyen
égett arc
a tömeg lehelete által
helyette
nézz rám itt
sót teszünk
ebben a híg levesben
ami alig elég kettőre.
Luana Alves
Levelekből végzett
