A kubai gyógyászat a minőség nemzetközi referenciája, és ezt a terület iránt érdeklődők széles körben ismerik. Kevesen tudják, hogy a karibi sziget egyetemei kissé váratlan közönséget vonzanak: észak-amerikai hallgatókat. Az ösztöndíjak könnyedségén keresztül Uncle Sam feketék és latinok Havannába utaznak azzal a céllal, hogy diáktartozás nélkül részt vegyenek álmaik diplomáján.
Az ösztönzőt a Latin-Amerikai Orvostudományi Iskola, az ELAM nyújtja. Az 1999-ben alapított intézmény ingyenes oktatást kínál a Georges és Mitch hurrikánok által sújtott karibi és közép-amerikai szegény nemzetekből származó hátrányos helyzetű fiatalok számára. Jelenleg több mint 124 országban született diákok tartoznak a szervezet diákkörébe. A partnerség az Egyesült Államokkal 2001-ben, Fidel Castro kormánya alatt kezdődött.
többet látni
Az IBGE 148 megüresedett népszámlálási kutatói állást nyit meg; nézd meg, hogyan…
Megjelent a „Program a…
Az egész azzal kezdődött, hogy a fekete amerikai kongresszusi képviselők a Kongresszusi Black Caucusból Kubába látogattak. Akkoriban a vezetők arról számoltak be, hogy a kisebbségek által lakott területeken orvoshiány van, és válaszul a kubai vezető ösztöndíjat ajánlott fel alacsony jövedelmű hallgatóknak. Ettől kezdve a kiválasztásért az Inter Religious Foundation for Community Organization (IFCO) felelt, amelyet az ELAM támogat.
A kérelmek átlagos száma 150, de valójában csak 30 jelentkezik. Ebből tízet Kubába küldenek. A tanfolyam hat évig tart, két évvel tovább, mint az Egyesült Államokban, ahol egyébként posztgraduális képzésként kínálják. Az érettségire fordított időn kívül egy további év van a spanyol és a természettudományok tanulására összpontosító előkészítő óráknak.
Ami az ösztöndíjat illeti, ez magában foglalja a kollégiumi elhelyezést, a napi háromszori étkezést az egyetemi büfében, valamint az egyenruhát, a helyi nyelvű könyveket és a havi anyagi támogatást. Körülbelül 170 észak-amerikai orvos végzett már az ELAM-on, cserébe az Egyesült Államokba való visszatérésük után elkötelezetten olyan területeken dolgoznak, ahol nincs egészségügyi szolgáltatás.
Két tényező kelt némi megdöbbenést, amikor a Kubában orvostudományt tanuló észak-amerikaiakról beszélünk. Az első a két ország közötti politikai feszültség. A hallgatók azonban azt állítják, hogy ez a kérdés kimaradt, ha tanulmányokról van szó. A második az, hogy átgondoljuk, mi készteti a diákokat arra, hogy elhagyják a gazdag országot, hogy részt vegyenek egy alacsony jövedelmű diákokat megcélzó programban.
A válasz erre a kérdésre a statisztikákban rejlik. Az Egyesült Államokban egy orvosi tanfolyam átlagosan 200 000 és 300 000 USD között van. A legtöbb latin-amerikai és fekete diák az országban nem engedheti meg magának ezeket a költségeket. Olyannyira, hogy a beiratkozott hallgatók mindössze 6%-ának a része. Az ELAM diákkörének elemzésekor az amerikai diplomások 47%-a fekete és 29%-a latin származású.
A felvételi folyamat során az észak-amerikai hallgatók tájékoztatást kapnak a helyi sajátosságokról, például az egyszerű szállásról, valamint az internet- és áramellátási nehézségekről. A tanulókat azonban meglepte a betegekkel való interakciót és a megelőzést célzó oktatási módszer. Sarpoma Sefa-Boakye, aki végzett az ELAM-on, arról számol be, hogy a kapcsolatfelvétel a tanfolyam kezdetétől fogva tart.
Az orvos a BBC-nek adott interjújában azt mondja, hogy az Egyesült Államokban az iskolák színészeket használnak a betegek képviseletére. Kubában az első osztályban a diákok megtanulják, hogyan kell injekciót adni, és mindent közvetlenül a klinikákon tanulnak meg. Melissa Barber, aki szintén ELAM végzett, kiemeli a kubai egészségügyi rendszer közösségi jellegét. A fiatal nő leírja, hogy minden csapat egy bizonyos földrajzi régióért felelős.
Ebben az orvosok és a nővérek közvetlen kapcsolatot tartanak fenn lakóival, mélyrehatóan megismerik és házról házra járnak. Így a szakemberek pszichológiai, szociális és biológiai elemeket is figyelembe vevő diagnózist tudnak felállítani. Ha a helyzet különös gondosságot igényel, a beteget minden szakterülettel felszerelt poliklinikára utalják.
A rendszert ismét az észak-amerikaihoz hasonlítják. A két orvos emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államokban sok betegnek nincs is egészségbiztosítása. Ezért orvosi konzultációra akkor kerül sor, ha az eset sürgősséget igényel, és már nincs idő a megelőzésre.
Hazájukba visszatérve a Kubában képzett orvosoknak le kell tenniük a korábbi vizsgákat, és le kell tenniük az orvosi rezidensprogramot is. Legtöbbjük az alapellátásban dolgozik, azon a területen, ahol az Egyesült Államokban hiányoznak orvosok. Ebben alapvető szerepet játszanak a gyermekhalandóság és egyéb, a lakosság szegény rétegeire jellemző problémák csökkentésében.
A frissdiplomások egyik legnagyobb nehézsége a betegekkel töltött idő. Kubában hozzászoknak a hosszú szolgálathoz, míg az USA földjén a konzultáció átlagosan 15 percig tart. Sarpoma bevallja, hogy ez a szokás frusztráló, mert úgy érzi, többet kell tudnia a páciensről. Azt is állítja, hogy kevés képzést kapott az Egyesült Államokban gyakoribb esetekben.
Példaként a túladagolással és a lőtt sebekkel kapcsolatos vészhelyzeteket említi, amelyek ritkábban fordulnak elő a karibi szigeten. Van még egy különbség a két rendszer között, ezúttal a képalkotó és a laboratóriumi vizsgálatok használatával kapcsolatos. Az Egyesült Államokban alkalmazásuk nagyobb, mint Kubában, ahol a legtöbb esetben a kezdeti diagnózis kiegészítéseként ajánlják.
A más országokban képzett szakemberek mindenesetre figyelmeztetnek, nincs okunk gyanakodni az érettségi során szerzett felkészültségre. A BBC-interjúk rámutatnak, hogy a kubai orvosok valósága még ezzel a mentalitással is más. Ott nagyon szívesen látják őket a közösségekben, beleértve azt is, hogy oda is eljutnak, ahol más országok szakemberei nem.
