Korán kelni, etetni az állatokat, fejni a tehenet, gondoskodni a szántásról, ültetésről, aratásról... ez csak néhány a sok tevékenység közül, amelyek a vidéki életet alkotják. Fárasztó rutin, amely a robotika használatával könnyíthető meg. Legalábbis ezt ígérik azoknak a diákoknak a kezdeményezései, akik először találkoztak a térséggel.
A Folha de São Paulo által közölt cikk Victor Matheus de Jesus példáját hozta fel. Mielőtt iskolába ment volna, a fiúnak nagyon korán kellett kelnie, hogy etesse a család lovait. Egészen addig, amíg a fiatalember el nem vette az első robotika óráit abban az iskolában, ahol tanult, Viamão településen, amely Porto Alegrétől (RS) 25 km-re található. Az egység a 15 000 intézmény egyike Összekapcsolt iskolák program.
többet látni
Az IBGE 148 megüresedett népszámlálási kutatói állást nyit meg; nézd meg, hogyan…
Megjelent a „Program a…
A kezdeményezésnek a menedzsmentje van Telefonica Vivo Alapítvány és 2012-ben jött létre, hogy kurzusokat kínáljon vidéki tanároknak, és laboratóriumi iskolákat hozzon létre a digitális technológiákkal való kísérletezéshez. Nem csak ez, hanem a robotika bevezetése, mint a tanulók rutinjába tartozó problémák megoldásának eszköze. Victor iskoláját pontosan a vidéki igények kielégítésére választották laboratóriumnak.
Oké, de térjünk vissza Victor rutinjához. Problémája az volt, hogy megkönnyítse azoknak a lovaknak a takarmányozását, amelyek napi adagját egyénileg, azaz vályútól vályúig helyezték el. Ez volt. Mert Victor az osztályai alapján kifejlesztett egy automatizált vályút. A berendezés kerékpárszíjjal, csapokból álló deszkával, nylon kötelekkel és Arduino táblával készült, amely rendszer lehetővé teszi automatizált berendezések létrehozását.
Most már nem történik meg a vályúk ellátása naponta kétszer, a fogyasztás előtti éjszakai egyszeri cserére. Igen, ez egy kicsit megkönnyítette Victor életét! És aki azt hiszi, hogy ez volt az egyetlen jó ötlet, amit az iskolában a robotika órákon fejlesztettek ki, az téved! Diákok egy csoportja jelenleg olyan üvegházat fejleszt, amely megakadályozhatja a zöldségek fagy általi pusztulását, ami komoly probléma a déli régió zord telén.
Ezzel párhuzamosan egy másik csapat egy olyan prototípus létrehozásán dolgozik, amely hatékonyabban érti meg a mezőgazdasági inputok felhasználását. A Connected Schools Program által biztosított munka, amely leveszi a fókuszt az osztályteremről megtapasztalni a gyakorlati fogalmakat, annyira jól működik, hogy Viktort arra ösztönözte, hogy egy iskolában folytassa tanulmányait technika. Az álmod? Zootechnikusnak lenni!
A vízhiány valós és jól ismert probléma Brazília északkeleti régiójában. A vízkérdés kihívást jelent a vidéki termelők számára, hiszen minden ültetvény vagy alkotás az elemtől függ, hogy életben maradjon! Még a tartálykocsik kínálata sem elegendő a napi fogyasztási és mezőgazdasági és állattenyésztési gyakorlati felhasználási igények kielégítésére.
A forgatókönyv arra késztette a Pernambuco belsejében található Vitória de Santo Antão városi iskola diákjait, hogy megpróbálják megoldani a problémát. A fiatalok célja egy olyan rendszer kidolgozása, amely lehetővé teszi a kert öntözését a hosszú vízellátási időközök ellenére is. Ismét játékba lép a robotika, és ezzel egy 20 fős, különböző évfolyamon tanuló diákból álló csoport kifejlesztett egyfajta intelligens vázát.
A projekt talajnedvesség-érzékelőkkel, Arduino táblával és LED-lámpákkal épült. A berendezés csak az üzem igényeinek megfelelően engedjen vizet, elkerülve a pazarlást. A hallgatóknak azonban nem áll szándékukban megállni! A következő lépés egy, a kertben használható eszköz létrehozása, „olyan rendszer, amely Bluetooth-on keresztül üzeneteket küld a szükségességről táblagépekre és mobiltelefonokra” – magyarázza Everton Tadeu Gonçalves.
Ő a robotika oktató, aki a hallgatók irányításáért felelős. A Rio Grande do Sul-i és Pernambuco-i kezdeményezésekhez hasonló kezdeményezések kiterjesztésének nehézsége a technológiához való hozzáférés. Valójában Brazíliában a 60 000 vidéki iskola jó része infrastruktúra hiányától szenved minimális, mint például a víz- és csatornahálózatok szóval képzeljük el, milyen a számítógépek egyszerű használata ezekben helyszínek!
A Folha cikkében Eliene Novaes Rocha, az ENSZ professzora rámutat a „tantárgyak valóságához igazodó pedagógiai javaslatok szükségességére”. mert az iskola akkor zárja ki diákjait, ha nem járul hozzá olyan tudás felépítéséhez, amely segíti őket abban, hogy jobb feltételeket kapjanak élet". A kiindulópont szerinte a közösséggel való párbeszéd, ezáltal a tanárképzés és a pedagógiai tananyag.