John Dewey amerikai filozófus és oktató volt, aki segített megtalálni a pragmatizmust, a 20. század elején népszerű filozófiai irányzatot.
Közreműködött az oktatás progresszív mozgalmában is, erős meggyőződése, hogy a legjobb oktatás a „cselekvés által végzett tanulás”.
többet látni
Fedezze fel Magda Soares életrajzát és főbb műveit
Ki volt Pikler Emmi? Fedezze fel történetét és módszertanát
John Dewey 1859. október 20-án született a vermonti Burlingtonban. Archibald Dewey és Lucina Artemisia Rich négy gyermeke közül a harmadik volt. Apja helyi kereskedő volt, aki szerette az irodalmat. Édesanyja szigorú erkölcsi érzékkel rendelkezett, amely azon a hiten alapult, hogy a kálvinizmus.
Más kultúrákkal ismerkedett meg az otthona közelében található ír és francia-kanadai települések megfigyelésével. Gyerekkorában újságkiszállítással és fatelepen dolgozott. Amikor meglátogatta apját, aki a virginiai hadseregben szolgált, személyesen látta az amerikai polgárháború (1861-1865) borzalmát.
Dewey nem tudta, milyen karriert folytasson, ezért a professzori pályán gondolkodott. Miután eltöltött egy kis időt álláskereséssel, unokatestvére, egy szeminárium igazgatója (egy olyan hely, ahol papokat képeznek) Pennsylvaniában, tanári állást kapott. Két évig szolgált ott.
Dewey a filozófiáról olvasott szabadidejében. Amikor az unokatestvére felmondott, Dewey végül elvesztette a munkáját. Visszatért Vermontba, hogy egyedüli tanár legyen egy magániskolában.
John Dewey a Vermonti Egyetemen végzett, és három évet töltött középiskolai tanárként a pennsylvaniai Oil Cityben. Ezután egy évet G. alatt tanult. Stanley Hall a Johns Hopkins Egyetemen, Amerika első pszichológiai laboratóriumában.
A Johns Hopkins doktori címének megszerzése után Dewey közel egy évtizedig tanított a Michigani Egyetemen. 1894-ben Dewey elvállalta a Chicagói Egyetem filozófia, pszichológia és pedagógia tanszékének elnöki posztját.
Dewey a Chicagói Egyetemen kezdte formalizálni azokat a nézeteket, amelyek olyan nagymértékben hozzájárultak a pragmatizmusként ismert irányzathoz.
Dewey végül otthagyta a Chicagói Egyetemet, és a Columbia Egyetem filozófiaprofesszora lett 1904-től egészen 1930-as nyugdíjazásáig. 1905-ben az Amerikai Pszichológiai Társaság elnöke lett.
Az elsők között figyelmeztetett Adolf Hitler (1889-1945) németországi hatalomra jutásának és a távol-keleti japán fenyegetettség veszélyeire. 1952. június 1-jén halt meg.
A pragmatizmus által hirdetett fő szempont az, hogy egy eszme értéke, igazsága vagy értelme gyakorlati következményeiben rejlik. Dewey több pedagógiai tanulmányi laboratórium létrehozásában is segített a Chicagói Egyetemen, ahol közvetlenül alkalmazhatta pedagógiai elméleteit.
Dewey munkája létfontosságú hatással volt a pszichológiára, az oktatásra és a filozófiára. Gyakran a 20. század egyik legnagyobb gondolkodójaként tartják számon. A progresszív oktatásra helyezett hangsúly nagymértékben hozzájárult a kísérletezés használatához, nem pedig az oktatás autoriter megközelítéséhez.
Dewey pályafutása során több mint 1000 könyvet, esszét és cikket publikált számos témakörben, beleértve az oktatást, a művészeteket, a természetet, a filozófiát, a vallást, a kultúrát, az etikát és a demokráciát.
Dewey szilárdan hitte, hogy az oktatásnak nem csak arról kell szólnia, hogy a tanárok olyan irracionális tényeket tanuljanak meg a diákoktól, amelyeket hamarosan elfelejtenek.
Azt szorgalmazta, hogy a tanulás módja a tapasztalatok utazása legyen, egymásra építve, új élményeket teremtve. Dewey azt is érezte, hogy az iskolák a diákok életétől elkülönült világot próbálnak létrehozni.
Az iskolai tevékenységeket és a tanulók élettapasztalatait össze kell kapcsolni. Ha ez nem történne meg, lehetetlen lenne az igazi tanulás.
Ha a diákokat elszakítanák pszichológiai kötelékeiktől, vagyis a társadalomtól és a családtól, tanulási útjaik értelmetlenebbé válnának, így a tanulás kevésbé emlékezetessé válna. Hasonlóképpen, az iskoláknak is fel kellett készíteniük a tanulókat a társadalmi életre.
Az emberek sohasem használták fel teljesen a birtokukban lévő hatalmukat a jó előmozdítására, mert valamilyen külső hatalomra számítanak annak a munkának a elvégzéséhez, amelyért felelősek.
Tanul? Természetesen, de először élj és tanulj egy életen át, az életben.
Csak akkor gondolkodunk, ha problémával szembesülünk.
Az oktatás társadalmi folyamat, fejlődés. Ez nem felkészítés az életre, hanem maga az élet.
A szabadság igénye hatalomigény.
Az emberi természet legmélyebb késztetése a fontosság vágya.