Egy katasztrofális kitörés A Hunga Tonga víz alatti vulkánjának tavaly januárban történt megsemmisítése pusztító hatással volt a Földet a Nap által kibocsátott ultraibolya sugarak ellen védő ózonrétegre.
Bár a tudósok már gyanították ezt az eredményt, a Science folyóiratban nemrég megjelent tanulmány megerősítette ezt az aggasztó valóságot a műholdak és léggömbök által végzett mérések keresztezésével.
többet látni
A WHO szerint minden harmadik ember magas vérnyomásban szenved, és nem tud róla
Nemzeti Könyvnap: az elmélkedés pillanata
(Kép: közzététel)
A 2022. január 15-én bekövetkezett kitörés példátlan mennyiségű, 150 megatonnára becsült vízgőzt bocsátott ki a sztratoszférába.
Ez az esemény a vulkáni anyagok és kőzetek felszabadulásával kombinálva a csendes-óceáni térség ózonrétegének mintegy 5%-ának szinte azonnali megsemmisülését eredményezte.
A robbanás ereje 90 méter magas hullámokat is elindított, amelyek kilencszer nagyobbak, mint a 2011-ben Japánban pusztító cunami. Ez mutatja az ehhez hasonló jelenségek pusztító erejét.
Ezen túlmenően a kitörés percenként 2600 villámcsapást generált vihart, amely több műhold működését is befolyásolta, és láthatóvá vált az űrből.
A kutatók elmagyarázzák, hogy a vulkáni aeroszolok, beleértve a sós vízgőzt és más vegyületeket, például a szén-dioxidot kénből és hamuból, kémiailag reagálnak és klórvegyületeket, például klór-monoxidot (ClO) képeznek, amelyek képesek elpusztítani A ózon réteg.
A nagy vulkánkitörések gyakran gázokat és részecskéket fecskendeznek be a sztratoszférába, ahol az ózon található, ami rövid távú ózonveszteséget okoz.
Ami még mindig zavarba ejti a tudósokat, az az, hogy milyen gyorsan történt ez a pusztulás. Laura Revell, az új-zélandi Canterbury Egyetem docense kiemelte, hogy a pusztulás sebessége megkérdőjelezi a részecskékben és cseppekben előforduló kémia megértését.
"Az ózonréteg pusztulásának megfigyelt sebessége megkérdőjelezi az ezen részecskék és cseppek felületén fellépő kémia megértését" - tette hozzá a kutató.
A Hunga Tonga vulkán kitörésének hatásai várhatóan még néhány évig érezhetők lesznek. Ezért kulcsfontosságú a folyamatos légköri megfigyelés, amely többek között a kockázatot is felméri a globális hőmérséklet növekedése amíg a gáz teljesen el nem oszlik.
