te napraforgók Meglepő módon nevüket sajátos mozgásukról kapták, amely a Nap útját követi az égen, keletről nyugatra, miközben a Föld forog.
Ezt a jelenséget heliotropizmusnak nevezik, és továbbra is lenyűgöző rejtély a növénybiológusok számára. A folyóiratban nemrég megjelent tanulmányban PLOS Biológia, kizárták annak lehetőségét, hogy a napraforgó ezt a mozgást a fény hatására hajtsa végre, ahogy azt más növényeknél is megfigyelték.
többet látni
Az eszköz, amely egy részeg embert pillanatok alatt kijózanít – és…
Szerencsés november: szerencsés napok minden csillagjegynek…
A kutatók azt sugallják, hogy a napraforgó napkövető képessége valószínűleg bonyolultabb folyamatok összetettségéhez kapcsolódik. Kiemelték, hogy ennek a viselkedésnek a magyarázata túlmutat a fényre adott tipikus válaszokon egyéb növényfajták.
Talajkötöttségük miatt a növények kihívásokkal néznek szembe, amikor a fotoszintézishez szükséges fényt akadályok vagy árnyékok blokkolják.
Sok faj olyan stratégiákat dolgozott ki, mint például a növekedés vagy a nyújtás, hogy a fény felé haladjanak. Ezeket a mozgásokat meghatározott molekuláris rendszerek szabályozzák.
Jól ismert példa a fototrop válasz, amelyben a fehérjék, például a fototropinok érzékelik a kék fényt, amely egyenetlenül oszlik el egy fiatal növényen.
Ez a fontos folyamat beindítja a növekedési hormonok újraeloszlását, ami annak eredménye, hogy a növény a fényforrás felé orientálódik.
Figyelembe véve ezt az ismeretet, a tudományos közösség sokáig úgy gondolta, hogy a napraforgók hasonló mechanizmusokat alkalmaznak a tengelyük körüli forgási mozgásuk irányítására.
A szoláris nyomkövetési folyamat során a napraforgó feje finoman a szár keleti oldala felé billen, igazodva a napkelte irányához.
Ahogy a Nap halad az égen, a virágfej fokozatosan nyugat felé igazodik. A kutatások kimutatták, hogy a napraforgóban van egy belső cirkadián óra, amely előre jelzi a hajnalt, és összehangolja a virágok nyílását a beporzók reggeli érkezésével.
Annak érdekében, hogy jobban megértsük, hogyan végzik a napraforgók ezt a figyelemre méltó napkövetést, a tudósok a kísérlet, amelyben két virágcsoportot termesztettek: az egyiket laboratóriumi környezetben, a másikat a szabadban, fény alatt nap.
A kutatás során a csapat a génaktivációt úgy elemezte, hogy mindkét növénycsoportot a megfelelő fényforrásnak tették ki.
A beltérben termesztett napraforgó a laboratórium kék fényforrása felé nő, ami aktiválja a fototropinhoz kapcsolódó géneket.
Ezzel szemben a szabadban termesztett virágok, amelyek mozgatták a fejüket, sajátos génexpressziós mintát mutattak. Érdekes módon ezek a napraforgók nem mutattak jelentős különbséget a fototropin molekulákban a szár keleti és nyugati oldala között.
A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy vannak különböző utak, amelyek a fény különböző hullámhosszain ívelnek át, lehetővé téve a napraforgóknak, hogy elérjék a napkövetés célját.
Ennek ellenére a tudósok még nem azonosították a heliotropizmusban szerepet játszó specifikus géneket, rámutatva, hogy a fototropint kizárták, mint a fő bűnöst.
A megértést erősítette, hogy a laboratóriumban termesztett napraforgók a külső környezetnek való kitettség után azonnal követni akarták a napot.
A Trezeme Digitalnál megértjük a hatékony kommunikáció fontosságát. Tudjuk, hogy minden szó számít, ezért arra törekszünk, hogy releváns, vonzó és személyre szabott tartalmat biztosítsunk az Ön igényeinek megfelelően.
