A Faraday törvénye alapvető az elektromágnesesség megértésében, és megmutatja, hogyan viselkedik a mágneses fluxus.
Index
A Faraday törvénye vagy az elektromágneses indukció törvénye azt mutatja, hogy amikor egy áramkörön keresztül változik a mágneses fluxus, megjelenik egy indukált elektromotoros forma.
Aki ezt a törvényt tanulmányozta, az 1831-ben Michael Faraday vegyész és fizikus volt. Ez a nevét viselő törvény elengedhetetlen volt a dinamó megalkotásához és a nagy villamosenergia-termelésben való felhasználásához.
Azokban az üzemekben, ahol elektromos energia keletkezik, a mechanikai energia generálja a mágneses fluxus változását. És ezzel a variációval jelenik meg az indukált áram a generátorban.
A számítás matematikai képletét Franz Ernst Neumann fizikus készítette, ahol kiszámítják az indukált elektromotoros erőt (emf) (V) + mágneses fluxus-variációt (Wb) + időintervallum (oka) t.
Lásd még: Elektromos energia
A. Tanulmányai alapján Faraday törvénye, 1864-ben James Clerk Maxwell fizikus és matematikus egyesítette az összes elektromos és mágneses jelenséget, amelyek fontos összefüggéseket hoztak létre az akkori elméletek között.
Maxwellnek ezzel az új elmélettel sikerült bemutatnia, hogy minden mágneses és elektromos jelenséget csak négy évszak alatt lehet leírni. Az ezt bizonyító tanulmányt Maxwell-egyenletnek nevezzük.
Ez az egyenlet a Faraday törvénye széles körben elterjedt. Leírja, hogy a mágneses tér időbeli változása a nyugalmi áramkörön keresztül nem elektrosztatikus elektromos teret eredményez-e.
Az a mező, amely viszont elektromos áramot termel az áramkörben.
Ebben a kísérletben a mágnes, a vezeték és az elektromos tér előállítása, vagy sem, a relatív mozgás látszólagos kettősséghez vezetett.
Ez alapvető szerepet játszott Albert Einstein által 1905-ben készített speciális relativitáselméleti tanulmány kidolgozásában.
Igaz, hogy az elektromágnesesség ezen alapvető egyenletei alapvetőek az alapvető mechanikában.
Keresztül Faraday törvénye az indukált emf értéke egy áramkörben meghatározható. Ezzel meg lehet találni az indukált áram intenzitását.
Tudni kell, hogy az indukált áramnak különböző irányai vannak, a mágneses fluxus változásától függően.
Heinrich Lenz fizikus 1934-ben Faraday tanulmányai alapján előállított egy szabályt az indukált áram irányának meghatározására.
Már ismert volt, hogy az elektromos áram hajlamos mágneses teret létrehozni körülötte, és ez az indukált árammal is megtörténik.
Heinrich Lenz úgy látta, hogy ennek a mezőnek az iránya mindig a mágneses fluxus növekedésétől vagy csökkenésétől függ.
Lenz törvénye kimondja, hogy az indukált áram által létrehozott mágneses tér iránya ellentétes a mágneses fluxus változásával.
Amikor a mágneses fluxus növekszik, indukált áram jelenik meg az áramkörben, amely indukált mágneses teret hoz létre az ellenkező irányba, vagyis az áramkör mágneses mezőjével szemben.
Ampère törvényét kémikus és fizikus, Hans Cristian Oersted tanulmányozta, kutatásai bebizonyították a vezeték körüli mágneses mező megléte, amikor áram aktivitás van benne elektromos.
Hans ezt a felfedezést tette, de a tudós és matematikus, André Marie Ampère, akit később Ampère törvényének neveztek, létrehozta ennek a mezőnek a kalkulusát.
Ez a törvény meghatározza az i erősségű elektromos áram által a vezetőtől (R) távolságban áthaladó egyenes vezető által létrehozott mágneses teret.
Iratkozzon fel e-mail listánkra, és érdekes információkat és frissítéseket kapjon az e-mail postaládájába
Köszönöm a regisztrációt.
