A közelmúltban a "imposztor szindróma” széles körben elterjedt az interneten. Bár sok online vita folyik erről a jelenségről, kevés kutatás foglalkozik vele. A Personality and Individual Differences-ben megjelent tanulmány azonban ezt a jelenséget valós körülmények között kívánja megvizsgálni. A témával kapcsolatos további információkért nézze meg most!
Olvass tovább: Termelékenységi diszmorfia: mit jelent és hogyan kell kezelni?
többet látni
A génterápiás szemcseppek emberek millióinak adnak reményt…
Jobb egészség két nap alatt: az edzések befejezésének meglepő hatékonysága…
Az önszabotázsra hajlamos emberek hajlamosak a szélhámos szindrómára. Ezért az egyénben kialakul egy belső felfogás saját alkalmatlanságáról vagy alkalmatlanságáról. Természetes, hogy az emberi agy hajlamos az alkalmatlanság és a kihágás érzésének megteremtésére.
Ez a jelenség inkább szorongással, fokozott depresszióval és csökkent munkával való elégedettséggel jár. Úgy gondolják, hogy ennek köze van a hozzárendelési stílusokhoz, amelyek azt írják le, hogy az emberek mit gondolnak az események okának.
Ha valakinek a képességét vagy jellemét hibáztatjuk, az belső tulajdonítás, míg a külső tulajdonítás inkább a körülmények vagy a sors kimenetelének hibáztatása.
Összesen 76 főiskolai hallgatóról vett mintát Kay Brauer és Rene T. Proyer. A résztvevők egy demográfiai kérdésekből és az imposztor szindróma méréséből álló online felmérést töltöttek ki két nappal a laborülés előtt.
A résztvevőknek azt mondták, hogy intelligenciateszten fognak átesni a laboratóriumban. A feladatok igazi sikere ellenére mindenki dicséretben részesült, és kijelentette, hogy nagyon jól teljesített. Ezt követően a résztvevők véglegesítették az attribúciós intézkedéseket.
Az eredmények azt mutatták, hogy az imposztor-szindróma nem függ össze az e feladatok teljesítésével, hanem azokkal a szindróma magasabb aránya nem saját képességeinek tulajdonította az észlelt sikert, hanem a szerencsének és körülmények.
Az attribúciós stílusok, valamint a mentális egészség és a depresszió közötti összefüggés lehet az egyik magyarázata annak, hogy maga az imposztor szindróma miért kapcsolódik a depresszióhoz és a szorongáshoz.
Ennek a tanulmánynak azonban megvannak a maga korlátai. Az egyik, hogy a minta csak németországi egyetemi hallgatókból állt. Továbbá csak a jó teljesítmény forgatókönyv szerinti attribúciót tesztelték, így a gyenge teljesítmény hozzárendelését be kell vonni a jövőbeni tanulmányokba.
