Gazdasági recesszió, egekbe szökő infláció, leértékelődött minimálbér, instabilitás a politikai színtéren, szélsőséges erőszak, az ellenfelek halállal és kínzással való vádolása, élelmiszerhiány és „jogok elrablása” néhány olyan elem, amely a A Venezuela történetének legrosszabb válsága.
Az ország két brazil állammal, Amazonasszal és Roraimával határos. A második migrációs válság miatt Venezuela instabilitása feltűnt a brazíliai hírekben.
többet látni
A tudósok technológia segítségével feltárják az ókori egyiptomi művészet titkait…
A régészek lenyűgöző bronzkori sírokat fedeztek fel…
A Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai szerint az országban kialakult katasztrofális helyzet elől menekülve már több mint 2,3 millió venezuelai hagyta el a területet. A szomszédos országokból érkező menedékkérelmek 2015-től még nagyobb arányokat kaptak.
A BBC augusztus 25-én közzétett jelentése szerint csak Brazília 2018 áprilisáig több mint 50 000 venezuelai bevándorlót fogadott be, akik főként Roraima határvidékén érkeztek. Ez a szám 1000%-os növekedést jelent 2015-höz képest.
De a migrációs hullám nem korlátozódik hazánkra. Más szomszédos nemzetek, például Peru, Kolumbia és Ecuador szintén több ezer menekültet fogadtak és fogadnak be. Egyes pontokra, például Tumbes városára, az Ecuador és Peru határán, naponta akár 3000 venezuelai is érkezik.
A bevándorlók növekvő számára válaszul ezek az országok nap mint nap szigorítják a venezuelaiak beutazásának ellenőrzését és ellenőrzését. Brazíliában például Roraima állam megpróbálta lezárni a határt, de az igazságszolgáltatás megállította.
A feszültség napról napra nő, és riasztó méreteket ölt. 2018 augusztusában fokozódott az aggodalom, amikor egy heves konfliktusban brazilok elégették a bevándorlók ruháit és holmiját. A tragikus helyzet az ország összes kommunikációs eszközét megmozgatta.
Abban a pillanatban az összeomlásról addig nem vett emberek kíváncsiak voltak, mi is történik a szomszédos országban. A helyzet magyarázata érdekében történelmi áttekintést készítettünk a válságról, hogy megértse, mi történik Venezuelában.
Ahhoz, hogy megértsük, mi történik ma venezuelai politikában, vissza kell mennünk 1999-ig, amikor Hugo Chavez letette az ország elnöki hivatali esküjét, miután 1998 decemberében megnyerte a választást. Ebben a pillanatban az instabilitás forgatókönyve mellett a dél-amerikai ország súlyos társadalmi válságon ment keresztül.
A szegénység elleni küzdelemre, a társadalmi befogadásra és a jövedelemtranszferre való törekvésre épülő kampány az ismertséggel kombinálva Az évek során megszerzett néhány pont volt a felelős azért, hogy Chávez gyorsan nagyon jóvá vált népszerű.
A kormány élén az elnök elindította a bolivári forradalmat, amely a venezuelai alkotmány átírását célzó alkotmányozó nemzetgyűléssel kezdődött. A népszavazáson a lakosság több mint 70%-a jóváhagyta a dokumentumot. Szintén 1999-ben fogadták el a „felhatalmazó törvényt”, amely rendkívüli jogosítványokat biztosított az elnöknek.
Az ellenzék hevesen bírálta, lehetővé tette az államfő számára, hogy törvényeket alkosson közszolgáltatásokról, infrastruktúráról, biztonságról, pénzügyekről, adókról és sok másról.
Érdekelt kérdések jogalkotásának lehetőségével élve törvényerejű rendeletek születtek törvényhozás előtt, mivel a cél az eljárások felgyorsítása volt közigazgatási. Chávez ezen a mechanizmuson keresztül államosította az olajszektort, a Szénhidrogén törvény.
Ezt a törvényt más rendeletek követték, amelyek meghozatala a társadalom különböző rétegeinek, a katolikus egyháznak vagy az ellenzéknek nem tetszett. Még heves tüntetések alatt is fenntartották őket. Továbbá az ellenzők elkezdték vádolni az elnököt, aki végre akarja hajtani a kommunista rezsim az országban.
2002-ben a kormány szenvedett a államcsíny. A sikertelen kísérlet mindössze két napig tartott, és Hugo Chávezt a katonaság visszahozta a hatalomba. A pillanat meghatározó volt számára, hogy megkeményítse kormányát a bolivári eszmék felé. Míg az ellenzék tekintélyelvűséggel vádolta, a kormányzati szektorok a szegények menedzsmentjeként védték.
Ugyanezen év decemberében a PDVSA állami olajtársaság alkalmazottai sztrájkot kezdtek a rezsim ellen. Válaszul több mint 18 tisztviselőt elbocsátottak, és helyükre az elnök legmegbízhatóbb embereit állították. Ezzel az intézmény a hatalom egyik pillérévé vált.
2008-ban, harmadik ciklusa alatt egy alkotmánymódosítás lehetővé tette Chávez negyedik megválasztását azzal az indokkal, hogy több időre volt szüksége a szocialista forradalom valóra válik. Valójában 2012-ben megnyerte a választásokat, azonban rák miatt nem léphetett hivatalba. 2013 márciusában elhunyt.
Chávez politikáját folytatva alelnöke, Nicolas Maduro 2013-ban választották meg. A szoros választásokon teljes mandátumra került hatalomra. A pillanat a politikai válságé volt, amely a szintén válságot átélő venezuelai gazdaságra esett.
Ebben az összefüggésben Maduro népszerűsége zuhant, utat engedve az ellenzéknek, hogy az alkotmányban előírt mechanizmust, népszavazást kérjen az elnök mandátumának visszavonására. 2016 óta több próbálkozás is történt, hiszen a lakosság legalább 20 százalékának támogatásával a hatalom eltávolíthatja.
Az Országos Választási Tanács többszöri halasztása után 2017. január 10-től kormánya második felét töltötte be. Ebben az esetben, ha kilép a hatalomból, a helyettese venné át az irányítást, meghiúsítva az ellenzék célját.
Miért van válságban Venezuela? 2014-ben a nemzetközi piacon egy hordó olajár csökkenése miatt a gazdaság A szinte teljes egészében az üzemanyag kitermelésén és értékesítésén alapuló Venezuela belépett a riasztó válság. Chávez jellegzetes társadalmi befektetéseit megnyirbálták.
Az alapvető cikkek, például az élelmiszerek és a gyógyszerek kezdtek kifogyni. Ráadásul az infláció elképzelhetetlen szintet ért el, ami tiltakozási hullámot generált. A tüntetések során több mint 40 ember halt meg. A politikai ellenfeleket és a rendszerellenes fegyvereseket letartóztatták. A venezuelai kormány még ma is azzal védekezik, hogy ez az elit és az Egyesült Államok által támogatott gazdasági háború.
Ezt a forgatókönyvet figyelembe véve a katonaság napról napra nagyobb hangot kapott a kormányban. És bár az ellenzék többségben van a parlamentben, egyetlen döntését sem tudja meghozni.
Mindegyiket eltiltja az igazságszolgáltatás, amelyet teljes mértékben Maduro irányít. Akkoriban az igazságszolgáltatás azzal indokolta, hogy a venezuelai parlament megveti, mivel három választási csalással vádolt képviselő esküt tett.
2017 áprilisában a lakosság újabb tiltakozásokra mozgósított, ezúttal nagyobb, már 200-at is meghaladó halottak száma, főként 30 év alatti fiatalok. Jelenleg több mint 5000 letartóztatás történt, sok közülük önkényes. A kínzásokról is végtelenül sok hír érkezett.
Nicolás Maduro azzal igazolta magát, hogy erőszakos államcsíny kitervezésével vádolta az ellenzéket, ennek megakadályozására katonai tervet indított. A civilek ellen katonai bíróságokon ítélkeztek, ami sok kritikus számára a diktatúrára jellemző.
Ugyanezen év júliusában az elnök alkotmányozó nemzetgyűlést hívott össze, amelyet az ellenzék csalás vádjával választottak meg. Ez még egy oka volt az utcai konfliktusok szaporodásának.
Augusztusban letették az esküt a választópolgárok, akik ezután megpróbálták eltávolítani Luisa Ortega főügyészt. Számos feljelentést tett az utcai elnyomással, az önkényes letartóztatásokkal és magával az alkotmányozó nemzetgyűléssel kapcsolatban. A Legfelsőbb már felfüggesztette, vezetési hiba elkövetésével vádolva.
Ugyanebben a hónapban elfogadták azt a rendeletet, amely felhatalmazza az alkotmányozó nemzetgyűlést, hogy törvényeket alkosson, ami korábban kizárólag a Kongresszusra vonatkozott, ahol a legtöbb tag ellenzi a kormányt Érett.
2018 májusában, tiltakozások idején és magas tartózkodási arány közepette csalással kapcsolatos vádak, a nemzetközi közösség elismerése és az ellenzék bojkottja, Nicolás Madurót újabb hat évre újraválasztották a megbízásból. Szavazataik nagy részét Hugo Chavez hűséges szavazóinak tulajdonítják.
A forgatókönyv közel sem nyugszik meg. A gazdaság tovább hanyatlik, 2018 augusztusában az amúgy is leértékelődött bolivár ötszámjegyű eltávolításával az inflációnak idén el kell érnie az 1 000 000%-ot.
Nicolás Maduro 2019. január 10-én lépett hivatalba újabb hat évre, azaz 2025-ig. Az elnök akkor kezdte az új szakaszt, amikor az ország történelme legsúlyosabb válságába süllyedt.
Maduro, mint már említettük, 2018 májusában megnyerte a választásokat.
A beiktatást sokáig úgy tekintették, mint egy olyan út, ahonnan nincs visszaút a latin-amerikai ország politikai, gazdasági és intézményi válsága kapcsán. Más szóval, ez a csúcspontja annak a rezsimnek, amely ma a politikai és igazságszolgáltatási hatalom minden szféráját irányítja.
És ez még nem minden, Maduro mandátumának megújítása a szakítást jelzi a nemzetközi közösség legnagyobb hatalmaival: az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval és a szomszédos országokkal, ahogy Brazília esetében is.
A venezuelai vezető ezzel szemben Kínában, Oroszországban, Mexikóban és Törökországban talál támogatást és szövetségeseket. Ennek ellenére az ezekkel az országokkal megkötött gazdasági megállapodásoknak eddig nem volt hatása a gazdasági káoszra.
Dél- és Közép-Amerikában az elnök szövetségese a bolíviai Evo Morales, a kubai Miguel Díaz-Canel és a nicaraguai Daniel Ortega.
Maduro ahelyett, hogy az alkotmányban előírt esküt letette volna a nemzetgyűlésben, a Legfelsőbb Bíróság (TSJ) előtt tette ezt. Ennek fő oka, hogy a 2015-ben megválasztott Országgyűlés gyakorlatilag ellenzőkből áll. Ezért megvetésnek nyilvánították, vagyis a Kormány számára már nem létezik.
A beiktatás óta a diplomáciai kapcsolatok legalább 13 latin-amerikai országgal szakadtak meg. Az úgynevezett Lima-csoporthoz Brazília mellett Kolumbia, Argentína, Peru és Chile tartozik.
A csoport által bevezetett intézkedések között szerepel a magas rangú venezuelai kormánytisztviselők, köztük magának Madurónak a területére való belépésének tilalma.
Maduro beiktatásának vitái közepette az addig kevéssé ismert Juan Guaidó lett Maduro egyik fő ellenfele.
Január elején betöltötte az Országgyűlés elnöki posztját, az utolsó, a kormány ellenzéke által irányított állami szervet. Ugyanezen hónap 24-én kikiáltotta magát az ország elnökének, illegitimnek tekintve Nicolás Maduro kormányát.
Az Egyesült Államok kormánya hivatalosan „ideiglenes elnöknek” ismerte el. Nem sokkal ezután Brazília, Kolumbia, Peru, Ecuador, Costa Rica, Chile és Argentína, az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) főtitkára mellett ugyanezt tette.
Az alkotmány 233. cikke által támogatott Guaidó nyilvánosan letette az országot vezető elnöki esküt,
Ez a cikk lehetővé teszi a törvényhozás számára, hogy feladatait betöltse, ha az elnöki tisztség betöltetlen. A cél egy „átmeneti kormány és szabad választások” megalakítása.
